Mikor megvettem a hozzávaló csirkét, még fontolgattam, hogy vajon a jól bevált szezámmagos csirke legyen belőle, vagy a már egyszer szintén kipróbált, akkor eléggé finomnak talált édes-csípős csirke. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
Legutóbb csirkeszárnyból készítettem, mert az eredeti recept úgy írja. De rá kellett jönnöm, hogy a csirkeszárnyak nem megfelelőek erre a célra. Ehhez a kajához ugyanis pácot kell készíteni, amit rá kell tenni a husira (rögtön részletezem). A csirkeszárnyak esetében minden gyakorlatilag a bőrére került, így a husinak nem lett íze, vagyis csak nagyon enyhén. Ez még nem lenne baj, ha megenném a csirke bőrét. De nem eszem. Így „sima” sült csirkét ettem anno.
De ma nem: ma igazán édes, még inkább csípős volt a csirke.
Hozzávalók:
½ kg csirkecomb (most combból csináltam, aminek leszedtem a bőrét)
A páchoz:
½ dl olaj
2 kk. csípős paprikakrém
2 kk. vörösborecet
Só
A páchoz valókat egy tálba tettem, majd botmixerrel jól összedolgoztam. Ez a mennyiség elég kiadós, csak a felét használtam fel. A másik fele jó lesz legközelebb.
A pácot, vagyis krémet, mert inkább krém állagú a dolog, a husira kentem, mindkét oldalára. Majd egy éjszakára betettem a hűtőbe.
Ma elővettem, majd míg a sütő melegedett, a husi is szobahőmérsékletűvé vált. Egy tepsibe tettem őket, majd lefedtem alufóliával.
200 fokos sütőben, alufólia alatt 20 percig sütöttem, majd levettem róla az alufóliát, és kicsit megpirítottam a husit. Ez kábé 8-10 percet jelentett még.
Mivel méz is van a pácban, vigyázni kell vele, mert hamar megég, és akkor keserű lesz.
Köretnek borsos rizst készítettem, ami annyiban különbözik a hagyományostól, hogy még a vízben jól megborsoztam. Nagyon finom így. Én nem vagyok kifejezettem rizs-párti, de ez tényleg nem rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése