Eperturmix

Vagyis majdnem. Ha félúton nem hal meg a gépem, talán még turmixnak is hívhatnánk. Mit félúton, már egész a elején beadta a kulcsot. Szóval nem boldogultunk az eperrel, amit előzőleg a mélyhűtőbe tettem, hogy hideg legyen.

De nem adtam fel a küzdelmet, hanem fogtam másik epret, kábé 25 dekát, majd ráöntöttem két deci natúr joghurtot, egy kanál porcukrot tettem bele, és villával összenyomkodtam. Elég brutális módszer, de finom lett.

Még a mélyhűtőben van, csak a fotó kedvéért vettem ki, de a színe elég ígéretes.


Megemlíteném még a kelyhet, amiben van, ugyanis szülinapi ajándékom. Barátnőimtől kaptam, és nagyon szépek. Mégegyszer köszönet értük lányok :)

Ketten vannak, de most csak egyiküket használtam. Remélhetőleg majd még feltűnnek itt, ötleteim vannak ugyanis.

Paprikáim

Nos, lassan három hetesek. Szépen nőnek a kis napimádók. Most már megmutatom őket.

Többen vannak, de meglátjuk, hányan maradnak. Majd beszámolok a fejlődésükről.

Rajtuk kívül van még 3 szál kaprom, és egy szál rozmaringom. Őket is növesztem, és ők is jól haladnak. Tudom, nem szobanövények, de elég jól elvannak.

A kaprok kicsit sárgák, de a gyökerük szép, szóval remélem kiheverik, kinövik.

A rozmaring pedig növekedésnek indult, friss hajtásokat hoz, szóval jól érzi magát.

Saláta

Meleg van, együnk könnyűt. Vagyis egy kis salátát. Meg közeledik a strandszezon is :)))))))))))))

Vettem egy kínai kelt, amit csíkokra vágtam (1 kg), egy csomag füstlit megfőztem és felszeleteltem(4 db), némi sajtot apró kockákra vágtam(5 dkg), és leöntöttem ezersziget öntettel. Semmi extra, mégis nagyon finom.

Sütöttem mellé kukoricás majdnemkenyeret. Nem emlékszem a receptre pontosan, mert a tv-ben láttam, és nem írtam le, szóval csak próbálkoztam. De elég jól sikerült.

15 dkg kukoricalisztet és 15 dkg fehér lisztet összekevertem, egy zacskó sütőporral, sóval, egy tojással, és némi vízzel. Egy piros kaliforniai paprikát kockáztam bele, és sajtot reszeltem még a tésztába. 45 perc alatt, 190 fokon megsütöttem, tűpróbával ellenőriztem.

Szerintem némi bacont még lehetne belekockázni.

Egy kis sós vajjal megkenve isteni.

A hűtőnk a múlt héten

Már lassan egy hete készülök leírni, nálunk mit rejt a hűtő.

Közbejött egy kirándulás (köszönöm), két vizsga (eredményt még nem közöltek), de most végre ráérek. De ez sem tart soká, két nap meló jön, aztán szorgos tanulás, mert ismét vizsga.

Szinte az összes eddigi hűtőt megcsodáltam, és kezdek megnyugodni.
Nem lógunk ki annyira a sorból, mint ahogy én azt hittem volna. :)

A mi hűtőnk:

Felső polc: egy bontatlan ketchup, ásványvíz, vörösbor, pici piros tálban azt hiszem kolbászból kisült zsír
Második polc: két bontatlan tejföl (imádom), Nagymamám kajszilekvárja (piskótába nincs is jobb), bolti szamócalekvár, felvágottak, májkrém, margarin (szendvicsbe)
Harmadik polc: bontott tejföl, felvágott (én sose eszem), szintén margarin, tálban mangalicazsír, rajta sütimaradék, mögöttük pedig két mangó bújkál (a harmadikat érlelem, lassan megérik)
Negyedik polc: yoghurt, fél lilakáposzta, megint felvágott (jesszus, mennyi), hátul a tálban mangalicazsír(csak nem fért el egy tálban az egész), előtte az átlátszóban a majnem nizzai.
Legalsó polc: puding, háttérben halkonzervek, kínai kel, tojás, sárgarépa, koktélparadicsom.

A fiókok:
Kígyóubora, pár paprika, csokik, rengeteg kávétejszín, konzervek, kicsi röviditalok, rumaroma, fehércsoki.

A ajtó:

Fent a fiók nem látszik, de van benne pár tojás, kávétejszín, rúzsok, krémek, szemcseppek, pillanatragasztó.
Pohárban némi kapor, majonéz, ketchup, majonéz, mustár, tej(szerű lötty).
Lekvárok (kajszi és meggy, Mamától), Erős Pista, két torma.
Fehérbor (Apa munkatársától,Apa közreműködésével készült), mellette szomszéd bácsi bora, bailey's (saját gyártmány), vodka, tejszínhab.

Nos, nálunk ez van. Ha főzünk, előtte vásárolunk, szóval nincsenek nagy készletek itthon, csak általános hozzávalók, amik szinte mindenbe jók.
Ennyi.

Majdnem nizzai saláta

Azért csak majdnem, mert a hozzávalók közül kihagytam, amit nem szeretek. Tudom, ezt általában mindenki így csinálja, mármint amit nem szeret, azt nem rakja bele az ételbe, de akkor az már nem ugyanaz, nem az eredeti recept. Szóval ezért a „majdnem” jelző.

Hozzávalók:

4 kisebb újburgonya
1 ek. olívaolaj
1szardíniakonzerv (igazából tonhal, de az nem volt itthon)
15 dkg koktélparadicsom
3 tojás
salátalevelek a tálaláshoz
(kihagytam a zöldbabot, az olajbogyót és a kapribogyót)

Vinaigrette:

1 gerezd fokhagyma összetörve
1 tk dijoni mustár
2 ek. fehérborecet
1 tk. citromlé
1 dl olívaolaj

A krumplit sós ízben megfőztem, majd kockákra vágtam és egy tálba tettem. A tojást is megfőztem, megpucoltam és negyedekbe vágtam.

A vinaigrette-hez összekevertem a hozzávalókat.

A tonhalat lecsöpögtettem, majd nagyobb darabokra vágtam őket. A paradicsomokat megmostam, és negyedeltem.

A tálaláshoz a salátaleveleket egy tányérba tettem, majd rászórtam a krumplit, a tonhalat, a paradicsomot, a tojást és a halat, végül leöntöttem az öntettel.

Ez a saláta nem lesz a kedvencem, igazából nem is nagyon ízlett.

Aranyhal

Apa nagy horgász, és a hétvégén fogott egy aranyhalat. Tényleg :)

Igazából japán ponty.


A tóban összesen 10 darab van, és vissza kell dobni őket, ha az ember kifogja őket. Apa is így tett természetesen, szóval nem ettük meg.

Zabpelyhes keksz 2.

Lehet ebben a zabpehely-dologban valami, már én is a második variációt készítem. Bár még kerestem útmutatót, de legközelebb már lehet, magam próbálkozom. A receptet úgy ajánlották: milyen jól néz ki, csináljam már meg.

Az előző zabpelyhes kekszemet nem fogadta valami jól a család, nem volt elég édes – állítólag, bár nekem ízlett. De hát ők édesszájúak. Most igyekeztem a kedvükre tenni, tehát ez a keksz elég édes lett. Nekem túlságosan is.

Az eredeti recept KicsiVútól van.

Az én variációm:

8 dkg vaj
25 dkg zabpehely
8 dkg kókuszreszelék
10 dkg cukor
2 ek. méz
1 tk. sütőpor
1 cs. vaníliáscukor
kis tej
10 dkg aszalt vörösáfonya

A vajat serpenyőben megolvasztottam, majd hozzáadtam a kókuszreszeléket is. Pirítottam egy darabig, mígnem a kókusz isteni illatot kezdett árasztani. Levettem a tűzhelyről, majd egy tálba öntöttem. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliáscukrot, a sütőport és egy kevés tejet, hogy összeálljon. Végül belekevertem az áfonyát.

Kézzel kis golyókat gyúrtam, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra helyeztem őket. Egy kávéspoharat bevizeztem, majd azzal nyomogattam őket laposra.

170 fokos sütőben, 15-20 perc kellett nekik, hogy szép aranybarnák legyenek.

Tojássaláta

Se főzni nem volt kedvem a héten, se írni. Ezért az étel is egyszerű, és a kisregényt is hanyagolom. De a hétvégére remélem, megjavulok.

Tojássaláta

Hozzávalók:

4 főtt tojás
1 kisebb fej hagyma
tejföl
majonéz
mustár
só
bors
pirospaprika

A tojásokat apró kockákra vágtam, és egy tálban félre tettem. A hagymát apró kockákra vágtam. Kábé 2 ek. tejfölt, 1 ek. majonézt, fele annyi mustárt összekevertem, sóztam, borsoztam, és paprikáztam. Mindenki ízlése szerint. Majd belekevertem a tojást és a hagymát.

Fél óra elteltével már sokkal finomabb, mint frissen, mert a tojás is kihűl, és a hagyma íze sem olyan erőteljes.

Anyák napja

Anyák napjára valami különlegeset szerettem volna. Ezért született ez a sütemény. A látványa önmagáért beszél.

Meggyes charlotte

Hat tojásból piskótát sütöttem a sütőhöz kapott „gáztepsiben”. A lényeg, hogy szép vékony legyen a tészta, mert összetekertem. Még forrón, egy konyharuhába. A sütőpapírt sem szedtem le róla, csak miután kihűlt. Nagyon jól sikerült.
4-5 ek. meggylekvárral megkentem, majd összetekertem újra, és betettem a hűtőbe.

A krémhez:

2.5 dl habtejszín
1 cs. zselatin (ettől még stabilabb lesz, mint a habfixálótól)
pár ek. meggylé, hogy kellemesen rózsaszín legyen

A hozzávalókból kemény habot vertem.

A piskótatekercsből vékony szeleteket vágtam, majd egy fémtálat körberaktam velük. Kicsi tálat választottam, ezért kellett csak ilyen kevés tejszín.

A habot összekevertem meggyel, ki mennyire szereti, annyit használjon, de más gyümölccsel is biztosan nagyon finom. Majd megtöltöttem a tálat. Én az aljára is tettem piskótatekercseket, mégiscsak „torta”.

Nagyon szépen tartotta a formáját, és teszett Anyának, Mamának. Meg mindenkinek. Ja, és finom is volt, csak kicsi.

No de sebaj, majd legközelebb nagyobbat készítek :)

Kirsch-torta

Szülinap, névnap. Nekünk így telik az április (tudom, május van, de most jutott időnk a családdal ünnepelni).

Szóval sütöttem. Tortát, hármunknak egy közöset. Mi hárman = Apa, a Teóm és én. Apának névnapja volt, nekünk pedig születésnapunk. Jajám, nagykorú az Öcsém. :)
Ennek örömére olyan tortát sütöttem, amilyet ő szeretett volna. Imádja a meggyet, és volt még egy zacskóval a mélyhűtőben. A megoldás: kirsch-torta.

Az eredeti receptet itt találjátok, ezt próbáltam követni.

Tortaalapnak sütöttem egy hattojásos piskótát, de lehetett volna több tojásból, akkor magasabb a tészta. De így is jó.

Hozzávalók:

6 tojás
6 ek. cukor
1 cs. vaníliáscukor
1,5 ek. cukrozatlan kakaópor
5 ek. liszt
1 cs. Sütőpor (biztosra akartam menni)

egy zacskó meggy

A tojásokat a cukorral és a vaníliáscukorral habosra verem, ez kb. 10 percig tart. Ezután belekanalazom a kakaóport és a lisztet, majd kivajazott-kilisztezett tortaformában sütöm.

200 fokon, 20 percig sütöttem. Hagytam kihűlni.

Ezalatt megcsináltam a krémeket.

Csokis krém:

2.5 dl habtejszín
1 tábla tortabevonó
1 ek. cukor

A habtejszínt lábosba öntöttem, beletettem egy kanál cukrot és beletördeltem a csokit. Megvártam, míg felolvadnak a csokidarabok, aztán betettem a hűtőbe kihűlni. Miután kihűlt, habosra vertem. Ha egész őszinte akarok lenni, akkor nekem ebből nem sikerült habot vernem. Nem tudom, miért, esetleg valakinek van ötlete?

Fehér krém:

2.5 dl habtejszín
2 cs. vaníliáscukor

Egy tálba öntöttem őket, majd habosra vertem.

Miután a tortalap kihűlt, három részre vágtam őket.

Az alsó tortalap közepére tettem egy halmot a fehér krémből, körberakom meggyel, és a szélére a csokis krémből csurgattam (ilyen folyós valami lett, nem hab). Rátettem a középső lapot, ennek a közepére csokis „habot” tettem, körberaktam meggyel, majd köré fehér habot kanalaztam. Rátettem a tetejét, majd betettem a hűtőbe.

A tetejére egy tábla tortabevonót olvasztottam.

Mikor felvágtuk, szép csíkos volt benne a krém. Nagyon tetszett mindenkinek.

Chili con carne

Ma én főztem a családnak, mert ők elmentek horgászni. Kollektív, mindenki. Én házatőriztem, olvastam, madárcsicsergést hallgattam, kimondhatatlanul jó volt.

Aztán mikor rájöttem, hogy a tegnapi favágásból csak a gyújtóskészítés maradt ki, felmerült a kérdés: akkor honnan lesz tűzifám? De nem hagytam magam eltántorítani, fejszét ragadtam és fát vágtam. Vicces látvány lehettem. Még jó, hogy senki nem látta.

Végül lett gyújtós. Oké, rakjunk tüzet. Na, ilyet tényleg soha nem csináltam még, bár már ezerszer láttam. Azt hittem(!), menni fog. Tévedtem, bár kitartóan próbálkoztam. Nem ment. Erre a célra ezentúl is valami pasit kell szerződtetni.

Így maradt a gázégő és a gázpalack. Azért ezzel megvártam Apát.

De a szabad levegőn készült.

Chili con carne

Hozzávalók (6 főre, mert vendégeink is akadtak):

2 fej hagyma
1 kg darált hús
2 mexikói chilis babkonzerv
1 vörösbab-konzerv

1 kukoricakonzerv
Erős Pista, ízlés szerint
só
bors

olaj

Az olajat a lábosban felforrósítom, majd üvegesre pirítom a hagymát. Ezután mehet bele a husi, amit fehéredésig pirítok. Sózom, borsozom.

Mikor a hús kész, beleöntöm a konzerveket, melyekről előzőleg leöntöttem a levet. A chilis babról mondjuk nem, mert az fűszeres volt, attól pedig nem kívántam megszabadulni, de a többiről igen. Átrotyogtatom, ha kell, még fűszerezem, itt tettem bele az erőset is.

Elfogyott, megettük, dicsérték.

Grill

A május elsejét vidéken töltöttük. Van egy házikónk, fél órára a nagyvárostól, csendes helyen, hegyoldalban. Takarítottunk, füvet nyírtunk, gereblyéztünk, söpörtünk, felmostunk, függönyt mostunk, fát vágtunk, aztán rakást építetünk belőlük. Szóval az év első nagytakarítása a házban. Jó volt, elfáradtunk.

A vacsora grill lett, vagyis grillezett virsli, kolbász, baconba göngyölve. Én göngyöltem, Tesóm sütötte. Szereti csinálni, szokta is.

A recept pedig egyszerű: a virslit beirdaljuk, baconba tekerjük és irány a grillsütő.

Fotót mellékelek, mert megéri.

Ha néhol feketének tűnik, az szimpla érzékcsalódás, most közlöm, hogy nagyon finom volt. :)

Ettől lett igazán grill-ízű.