Sült banán

Figyelemmel kísérem az új délutáni főzős műsorokat (mindkettőt), és vannak benne jó ötletek. Ez a mai recept is onnan van. Bár azért az internetre is szükségem volt, mert a tévében nem árulják el, hogyan is készül egy-egy fogás. Csak csöpögtetik az információkat, néhány jelenetet bevágnak az főzési folyamatból, inkább másra terelik a figyelmet. Valahogy az embereket az jobban leköti, ki hol él, milyen a lakása, de akkor miért „gasztro-reality”-nek kell hívni?

Na mindegy, nem dühöngök, nem háborgok. Ez az ötlet is onnan van, és mivel már megettük, és ízlett, elmondhatom, hogy jó receptek is származhatnak olyan helyről, ahonnan az ember nem várná.

Hozzávalók:

4 banán (ebből felet közben megettem, de így is elég lett)

1 tojás
cukor
liszt
só
tej

A banánokat meghámoztam, majd három darabba vágtam őket, amiket még megfeleztem.
A többi hozzávalóból egy jó sűrű palacsintatésztát kevertem. A banánokat beleforgattam a tésztába, majd forró olajon kisütöttem őket.

A tálaláson sok múlik, ugyanis ez nem a legformásabb édesség, de kétségkívül a legjobb, amit eddig banánból sikerült készítenem. Szerintem a banán ugyanis csak önmagában jó, értsd a héjából. Semmi nem kell hozzá.
Na jó, esetleg gyümölcssalátába még lehet tenni, még szeretem is, de süteménybe nem való. Valahogy elveszti az ízét. De ez csupán az én véleményem, ellenkezni lehet. Meg kell is.