Gondoltam, ha már ezzel indulok a Vkf-en, akkor kicsit utánanézek. Azt írja, hogy a kenyérrel egy időben találták fel, de ekkor még nem mindennap sütöttek kenyeret. A lángost úgy készítették, hogy a kelt tésztából levágtak egy darabot, és azt a parázsra dobták.
Ez eléggé eltér a mai, olajban sült lángostól, amit a piacon, vásárokon lehet kapni. Valahogy egészségesebbnek is hangzik, mint ez az olajos variáció. Mihelyt lesz kemencém, biztos kipróbálom azt a fajtát is.
De egyelőre, még így készítem:
2 tojás
2 tk só
5 dkg élesztő
kis cukor
tej
A lisztet egy nagy tálba szitálom, akkorában, amiben majd jól meg is tud kelni a tészta. Az élesztőt langyos cukros tejben felfuttatom. Ezt is, és a többi hozzávalót is a tálba teszem, majd a robotgép tésztagyúrójával összekeverem. A tej, amiben felfuttattam az élesztőt, az mehet bele, ezen felül ha kell még víz, akkor az is. Nem mindig szokott. Jó ragacsos tésztát keverünk, majd két-három órát kelesztjük.
Elég konyharuhával letakarni, de a kelesztőtál, ha van ilyenünk, hasznos lehet.
Forró olajban sütjük ki, mindkét oldalát aranysárgára.
Kedvencem a sajtos-tejfölös lángos, de sokféleképpen fogyaszthatjuk. Csak sajttal vagy csak tejföllel, simán, fokhagymával vagy lekvárral, és még sorolhatnám. De nem teszem, mindenki találjon kedvére való feltétet.
1 megjegyzés:
ó, ez a tányér! végigkísérte a gyerekkoromat...
Megjegyzés küldése