Kávés kuglóf

Nem nagyon értek egyet a névvel, de ha így hívják, hát így hívják.
Ennek a sütinek ugyanis csak a neve kávés, az íze nem, ennek ellenére nagyon finom. Puha és omlós sütemény.

Az elkészítése is viszonylag egyszerű, bár nálam eléggé beleragadt a formába. De én tehetek róla, valószínüleg nem vajaztam ki elég alaposan a sütőformát.
De megoldottam: levágtam a tetejét, aztán megfordítottam, a teteje lett az alja. Ez azért volt megvalósítható, mert koszorúformában sütöttem, nem kuglófformában. Így senkinek nem tűnt fel a hiba.

Lássuk a receptet.

Hozzávalók:













12.5 dkg puha vaj
25 dkg cukor
6 tojás
12,5 dkg darált mandula (ezt én kihagytam)
1 tk. fahéj
1/4 tk. őrölt szegfűszeg
1/8 l presszókávé
4 cl kávélikőr (én ez helyett is kávét használtam)
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
só


Elkészítés:

1. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem.
2. A vajat a cukorral habosra vertem. Belekevertem a tojások sárgáit, a fahéjat, a szegfűszeget és a kávét. Majd mehet bele a sütőporral elkevert liszt.
3. A tésztát a kivajazott - kilisztezett formába öntjük.

160 fokon, kábé egy órát sütöttem. Tűpróbával ellenőrizzük.

Már említettem, hogy kuglófformába kellett volna sütni, de én a kuglófszeletet túl nagynak tartom, ezért koszorúformába öntöttem. Így nemcsak kiadósabb, de jobb érzés is, amikor a harmadik szeletet fogják és majszolják el belőle. Meg ha elrontja az ember a kivajazást...

A szegfűszeg és a fahéj miatt szerintem kicsit karácsony-íze van a sütinek. Ezeket a fűszereket (szegfűszeg, fehéj) én a Karácsonyhoz kötöm, innen a kapcsolat.

De nemcsak nekem, hanem Barátnőmnek is ez a véleménye. Mézeskalács-ízű, mondta ő.

Azért jót falatoztunk belőle, illett a pezsgőhöz.