Na, jó sokáig nem írtam, mert nem volt ötletem sütni, főzni, mondhatni válság volt. Meg ugye ki vagyok rekesztve a konyhából, Anya magáénak nyilvánította, és engem kifúrt :) Na nem panasz, nem rossz dolog, ha főznek az emberre...
Most a tesóm kedvéért "sütöttem", névnapos a Drága :)
Epres kerítéstorta (az elnevezés tőlem van, a kinézet miatt :) )
Először a tortaformát "kibéleltem" (körberaktam, kinek mi tetszik) babapiskótával. Az alját is természetesen, és a torta alját meglocsoltam kevéske tejjel. Nem kell 1 dl a dologhoz, meglátjátok.
A tejszínt felvertem a vaniliáscukorral, és némi szörppel színeztem, hogy kellemes rózsaszín legyen (ez a képen ne látszik sajnos).
Végül az összeállítás: a babapiskóta tetejét kiraktam eperrel, rákentem a tejszínhabot, és végül a tetejét is kiraktam eperrel.
Nagyon egyszerű, könnyű desszert, és nálunk sikert aratott, pedig a család édesszájú.
A kép miatt elnézést, nincs se képszerkesztő programom, és a fények sem voltak jók, szóval olyan, amilyen. Ja, és a maradékot sikerült csak lekapnom :))
Egy gonosz vírus pusztított nálam, eltüntetve a gondosan gyűjtögetett fényképeimet, ételekről, nyaralásról, sok mindenről. A programjaim is eltűntek, még az internetböngészőt is úgy kellett, informatikus segítségével visszahozni. Tehát most nincs szövegszerkesztőm, fényképszerkesztőm, annyira csupasz a gép, hogy éppen net van rajta, aztán ennyi.
Most a visszaszerzés korszakában vagyok, minden programot vissza kell telepíteni, de persze miért is lennének meg itthon a dolgaim? Ugyan már...
Kis türelmet kérek tehát, amúgy sem írok valami gyakran, de igyekszem pótolni a dolgaimat, és visszatérek. Talán majd az igazi tavasszal :)
Nos tegnap elbuszoztunk Mohácsra, busójárásra. Én még nem voltam soha, lehet épp ezért tetszett nagyon, de remekül éreztük magunkat. Megvan a maga hangulata.
Íme a máglya, aminek ugye még lesz szerepe :) De ezt elsőre kiszúrtuk!
A második dolog, ami "észrevettünk", az a hatalmas durranás volt, amit nem tudtunk hova tenni. De aztán sétáltunk, és megláttuk az ágyút. Így már érthető volt.
Míg én fotózgattam, barátnőmet elkapta és megtáncoltatta egy busó, nevezetesen a képen látható. Hát igen, utána már vigyáztunk a kósza busókkal, de mindenesetre feldobta a hangulatot.
A forralt bor :) Volt több is :))Aztán lesétáltunk a Dunához. Itt sikerült közös képet készíteni.
Visszasétáltunk a térre, épp ekkor gyújtották meg a máglyát a koporsó alatt, vagyis elkezdődött a nap fénypontja. Szóval, mostantól várjuk a tavaszt, hisz a telet elégettük!!! Íme a bizonyítékok:
Igen, tetszett, jól éreztük magunkat. Bár ekkortájt már fáztunk, de sebaj, még egy forralt bor, és már jobb is volt :)Még egy fotó a télégetésről, hogy biztos legyen a dolog!
Ma ünnepeltük Édesapa szülinapját, amire persze torta dukál. Volt torta, valami édes és valami sós. Lássuk őket szépen sorban.
A torta:
Sütöttem két piskótát, tortaformában, 6tojásosat. Vagyis 8tojásosat, de a spórolós fajtát.
Fogtam 6 tojást és két evőkanál vízzel (itt a spórolás), 8 evőkanál cukorral, egy csomag vaníliás cukorral felvertem, jó sokáig, kábé negyed óráig. Aztán beleszitáltam 8 evőkanál lisztet (fél csomag sütőporral, biztos ami biztos alapon), és a 200 fokos, gondosan előmelegített sütőbe toltam.
Aztán sütöttem még egyet, csak a nyolc evőkanál liszt helyett 6 és felet tettem bele, plusz másfél evőkanál cukrozatlan kakaóport.
Így lett egy csokis és egy vaníliás tortaalapom. Mindkettőt félbevágtam.
A krémek:
A csokis krémhez fogtam 4 dl habtejszínt, és két csomag habfixálóval kemény habbá vertem. Ehhez olvasztottam egy tábla tortabevonót, és belekevertem a habba. Ezután egy órára félretettem a hűtőbe.
A sima krémhez 6 dl tejszínt vertem fel két csomag habfixálóval, és egy evőkanál porcukorral. Ez azért lett több, mert ezzel kentem körbe a tortát, miután összeállítottam.
Na, most jön az összeállítás: a csokis lap közepére csokis krémet tettem, majd körbepakoltam sima krémmel, rátettem az egyik vaníliás lapot. Ennek sima krémet tettem a közepére, és csokissal pakoltam körbe. Ismét vaníliás lap következett, majd jött a közepére a csoki krém, köré pedig a sima. Tetejére a csokis lap és kész.Már csak az oldalát kellett körbekennem tejszínhabbal.
A torta tetejét nem emlékszek, melyik blogban pillantottam meg, de első látásra beleszerettem, tehát nem volt kérdés a díszítés.
Fogtam másfél tábla fehércsokit, és gőz fölött megolvasztottam. Ugyanezt tettem fél tábla tejcsokival. A fehércsokival bevontam a torta tetejét. A tejcsokival pedig szép, vékony, majdnem egyenes csíkokat húztam a fehércsokiba. Végül pedig fogvájóval keresztbe csíkokat húztam bele. Egyszer egyik irányba, aztán a másikba. Nekem nagyon tetszik, köszönet az ötletgazdának, még ha nem is tudom, ki volt az.
Nagynak tűnik a torta, mert elég magas, de mivel könnyű piskótáról van szó, és a krém sem nehéz, így egy rendkívül könnyű édességet sikerült kreálnom.
Az édes:
Kicsi Vúretrosütije, amit már készítettem, most ismételtem, de még mindig isteni. A recept úgy tökéletes, ahogy van, én most nem ismételném, nézzétek meg Nála.
A sós:
Pogácsa lett, rombusz alakban, hogy ne a hagyományos kerek forma legyen.
Ennek nincs pontos receptje,de azért valami. Kábé fél kiló lisztet egy tojással, kevés zsírral, egy élesztővel és a felfuttatásához használt tejjel, valamint némi sóval összegyúrtam.
Kábé egy órát kelesztettem, majd kinyújtottam úgy egy centi vastagra. Megkentem tojással a tetejét, megszórtam reszelt sajttal és felrombuszoztam.
Ez is 200 fokos sütőben sült.
Hát igen, ennyi mindent sikerült ma sütögetni, főzögetni, olvasztgatni, kavargatni, gyúrni, és mindenféle. De imádom, tudnám csinálni minden nap! Lehet, hogy pályát tévesztettem???
Egy kis gumóról van szó, amire forró vizet kell önteni, megszívja magát vízzel, és közben kicsomagolódik, vagyis kivirágzik.
Nagyon klassz, kíváncsian ültük körbe a kancsót, és nem csalódtunk.
Látványnak mindenképpen megéri, az ízéért nem biztos :)
Többféle ízesítés van, de mikor rendeltem, csak zöld teás változat volt raktáron, szóval ez zöld tea, pontos neve: Felkelő nap. Zöld tealevelek, sárga krizantém és jázmin virág van benne. Ha valaki szereti a zöld teát, annak biztosan nagyon bejön majd, rám ez sajnos nem volt igaz, nemigazán vagyok zöld tea párti. Tessék kipróbálni!
Nem is emlékszek, milyen családi ünnepen ettünk ilyen csigát, akkor gyűjtöttem be a receptet. Gyűjtöttem, az túlzás, fél perc alatt megsúgták a konyhában, egy "jaj, ez nagyon egyszerű"-hozzáfűzés társaságában. Na, aki kicsit is ismer, tudja, hogy nem sok mindent tudok a fejemben tartani, mármint ha ilyen dolgokról van szó. Ami fontos, azt nem felejtem el soha :)
Szóval ma reggel telefon, recept után érdeklődés, majd nekiláttam.
Pizzás csiga
Tészta:
60 dkg liszt
12 dkg margarin
2 tojássárgája
Só
1 élesztő
1-2 dl tej, hogy összeálljon
A hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd félretettem keleszteni.
A szószhoz megpucoltam két fej vöröshagymát és két gerezd fokhagymát. Ezt kevés olajon feltettem megpirítani. Mikor megpirult, belekanalaztam 6 evőkanál paradicsompürét, sóztam, borsoztam, oregánót tettem bele, bazsalikomot. Mikor összerotyogott, egy löncshúskonzervet tettem még bele, amit előtte villával összenyomkodtam. Még egyszer összeforraltam, és már kész is.
A tésztát kábé egy óra kelesztés után kinyújtottam, a szószt rákentem, feltekertem és úgy centi vastag karikákra szeltem. A tetejét reszelt sajttal szórtam meg.
150 fokon, kábé 20 percig sütöttem, de magasabb hőfokon biztos hamarabb készen van.
Ps.: Apa egy kósza kérdése: mikor sütünk pizzás muffint? Szóval, megvan a következő ötlet a témában :) Recept hamarosan...
Ezt a sütit még újév környékén gyártottam, vittem belőle munkába. Az ottaniaknak bejött, nekem ez is túl édes, mint minden ebből a szakácskönyvből.
Inkább kókuszos lett, mint citromos, és irtóra hasonlít a kókuszcsók nevű édességre, amit melóban szoktunk eszegetni. Jó, formára nem :) De a forma az én hibám: ebből halmocskákat kell a tepsire tenni, na de ne szaladjunk előre. Előbb:
A recept:
6 dkg margarin 1 bögre cukor 2 tojás 1 ½ citrom reszelt héja (én a levét is beletettem) 1 ½ bögre liszt ¼ tk. só 1 bögre kókuszreszelék porcukor
Egy tálban összekevertem a vajat, a cukrot, a tojásokat, a citrom héját és levét. Ebbe dolgoztam bele a lisztet, a sót és a sütőport. Végül ment bele a kókuszreszelék. Egy órára hűtőbe tettem, majd ha meghűlt, golyókat kell formázni belőle, azt porcukorba forgatni és tepsire tenni. Nekem ilyen laposak lettek, de ez az ízükön nem rontott.
15-18 perc alatt megsülnek, a széleiken látszik. Fémdobozban elállnak egy-két hétig, ha muszáj.
Azt hiszem eltelt némi idő, mióta beígértem azt a bizonyos másikat. De most itt van.
Boldogan jelentem, befejeztem az erre a félévre való vizsgázást. Na jó, nem teljes az öröm, mert mivel nincs több időpont, nem tudok vizsgázni, pedig lenne még miből. Nade mindegy, majd bepótolom.
Most legalább van időm sütögetni-főzőcskézni.
Na lássuk azt a múltkori sütit, azután jönnek az újak.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem, majd a muffintepsit kibéleltem színes muffinpapírokkal.
Egy tálban összekevertem a tojásokat, a vajat, a cukrot, a vaníliáscukrot, a sót, a tejet, majd némi kevergetés után belekanalaztam a lisztet és a sütőport is. A kekszet darabokra törtem, majd fakanállal belekevertem a tésztába.
Belekanalaztam a papírkákba, majd betoltam a sütőbe.
Még előtte főztem egy adag csokipudingot, porból, a zacskón szereplő utasításoknak megfelelően. :) ezt, mikor a tészta már félig megsült (esetembe 10 perc után), tortadíszítővel a tésztába „injekcióztam”. Ezt persze nem írta a recept, de én lelkes voltam :)
Felavattam az új szakácskönyvemet, vagyis sütis könyvemet. A címe: A sütés bibliája.
Könnyű receptek vannak benne, nem tűntek első olvasatra sem bonyolultnak, és a gyakorlat ezt igazolta.
Az elején van egy jó 40 oldalnyi hasznos tanács, ami ötleteket ad, kezdőknek kifejezetten ajánlott. Az elrendezése is roppant tetszetős: 1 oldal recept, 1 oldal gyönyörű fotó. Én így szeretem, ha tudom, hogy kábé hogy kéne kinéznie készen a dolognak.
Sikerültek az első sütik belőle, mert ha már nekiállok valaminek, csináljuk rendesen. A másikról majd később.
Egy észrevételem már most van: nagyon édesszájú a szerző, szóval a cukorral vigyáznom kell, én nem eszem ennyire édesen a dolgokat.
Az első: Őszibarackos-sodós pitetorta
Tészta:
1 1/3 bögre liszt
½ tk. só
½ bögre olvasztott margarin
3 ek víz
Ezekből a hozzávalókból tésztát gyúrunk, majd a piteformába nyújtjuk. Hihetetlenül pontos a recept, ez a tészta így tökéletes. A tésztát meg kell szurkálni néhány helyen, a recept szerint legalább 50szer :)
Töltelék:
őszibarack, ízlés szerint (egy nagy konzervet használtam)
340 gr sűrített tej (2 tubus, de szerintem rettenetesen édes lett tőle a süti, szóval óvatosan vele)
2 tojás
¼ bögre olvasztott margarin
2 tk citromlé
½ tk őrölt fahéj
1/8 tk őrölt szerecsendió
Előmelegítettem a sütőt 220 fokra.
Mivel a tészta már a formában van, a barackot rászeleteltem, majd eligazgattam a formában.
Egy keverőtálban a sűrített tejet, a tojásokat, a vajat, a citromlevet, a fűszereket simára kevertem, majd a barackokra öntöttem.
60 perc alatt sült meg, 200 fokos sütőben, légkeverésen.
Ps.: a pitetorta Édesapa kedvenc szava lett :) hát még a pitetortatészta :))
Kedves barátnőm kéri tőlem ezt a receptet jó ideje, szerintem tavaly karácsony óta, épp itt az ideje, hogy megkapja :)
Hozzávalók:
1 l tartós tej
0,5 l tejszín
4 dl alkohol (whiskey vagy más alkohol)
50 dkg cukor
2 cs. főzés nélküli pudingpor, egy mogyorós és egy csokis
1 cs. mogyorós capuccino-por
A tejet és a tejszínt felforraltam, majd hűtöttem egy picit, hogy langyos maradjon. Egy jó nagy tálba öntöttem. Mehet bele a cukor, a még langyos tejbe, így könnyebben felolvad.
A pudingporokat és a capuccino-port egy másik tálban, kevés tejjel csomómentesre kevertem, majd beleöntöttem a nagy tálba. Végül ment bele a whiskey-t. Édesapa a 8 éves skót whiskey-ét áldozta fel a kedvemért :) KÖSZIAPA
Üvegekbe töltöttem, két műanyagüvegbe, hogy maradjon hely a tetején, mert rendszeresen rázogatni kell. Bár ha jól csináltuk, akkor feloldódott benne minden, de azért a sűrűje mindig leül az aljára. Majd irány a hűtő, hogy kihűljön. Fogyasztás előtt felrázandó.
Tavaly két héttel karácsony előtt csináltuk, és hát ööö... Nem tartott ki karácsonyig :)))
Ezzel a süteménnyel jól megjártam, nagyon begorombultam miatta.
Történt ugyanis, hogy vártuk a Családot, úgy kollektív, és gondoltam, próbáljunk ki valami újat és szépet és finomat. Kiválasztottam ezt a sütit, megsütöttem, és csalódtam. A tészta tömör lett, a krém pocsék, és a díszítésnek szánt grillázs is pocsék volt. Pedig direkt azt tettem rá, annak ellenére, hogy nem annyira szeretjük. Szóval dühös voltam, nem kicsit, nagyon.
Ismételni kellett, nem kérdés, ez az állapot nem maradhatott, olyan nincs, hogy valami ne sikerüljön.
Pénteken, miután hazaértem, és nekiláttam, másik recept plusz saját elképzelések szerint a süteménynek. Ez lett belőle.
Ezekből a hozzávalókból tésztát kevertem, majd kivajazott-kilisztezett koszorúformában megsütöttem. 180 fokos sütőben, 50-55 perc alatt. Kitettem a tésztát hűlni az erkélyre (éljen a tél), és nekiálltam a krémnek.
Krém:
4 dl tej 1 cs. vaníliás pudingpor 1 cs. vaníliáscukor 4 ek. cukor 25 dkg kemény sütőmargarin
A tejből, pudingporból és a cukrokból pudingot főztem, majd ezt is kitettem az erkélyre a tészta mellé hűlni. Mikor kihűlt, belekevertem a margarint, majd betettem a hűtőbe, hogy rendesen megkössön.
Jó óra múlva álltam neki összeállítani a sütit.
A tésztát 4 részre vágtam. A tészta aljának a közepére egy sávban eperlekvárt kentünk, a szélére és a belsejére pedig krémet. Ezt ismételtük a négy emeleten keresztül, majd a süteményt kívülről megkentem a vajas krémmel. Tortadarával díszítettem.
Hát ez a verzió sokkal jobban bejött a Családnak, mint a korábbi.
Olyan régen írtam, pedig ügyködtem a konyhában, igaz, nagyon ritkán. Magyarázkodni nem fogok: munka, suli, barátok. Azt hiszem, ez elég ok. A maradék szabadidőmet – ami nem sok - alvással tölteném, ha alvós lennék. De nem vagyok, nem tudok sokat aludni. Ez jó, mert kevés alvással a maradék időm hasznosan tudom tölteni. De azért néha én is elfáradok, olyankor kell egy egész nap feltöltődni. Ilyen napot tartottam múlt vasárnap, kézműveskedtem egy kedves barátnőmmel, semmi munka vagy tanulás. Nagyon jó volt :) Már igazán kellett.
Na de maradjunk a gasztro-vonalon, na. Szóval tegnap, miután este hatkor hazaértem (viszonylag korán), nekiálltam püspökkenyeret sütni. Még sosem csináltam, de mivel rákaptam az ilyen fajta sütikre mostanában (mondom, sütöttem, csak a dokumentáció maradt el, amit restellek).
Első lépésként a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a sütőformát pedig alaposan kikentem vajjal és kiliszteztem. A vajat és a cukrot alaposan összekevertem, majd hozzáadtam a narancslevet, végül pedig a lisztet és a sütőport. Az áfonyát a végén keverem a tésztába. Az egészet a sütőformába szuszakoltam, majd alufóliával letakartam, úgy toltam a sütőbe. 160 fokon, légkeverésen sütöttem, 65 percet kábé. A külseje finom ropogós, a belseje puha lett.
Hátazúgyvolt, hogy Édesapa tegnapelőtt kitakarította az autót, kiporszívózta meg minden (várjatok, ez fontos!). Tegnap ugyanis rokonlátogatóba mentünk. És oda tiszta autó dukál. Ott ettünk-ittunk, satöbbi.
Aztán eljött a ma. Kérdés: mi legyen ebédre? Mivel tegnap volt rántott, töltött és sült hús, fasírt, krumpli meg rizs, saláta, süti, krémes és csokis, szóval a repertoár mondhatni teljes volt. De azért ma enni kellett, így kitaláltuk a halat.
Édesapa nagy horgász, így nálunk mindig van hal a mélyhűtőben, amit a garázsban tartunk, mert itthon nem fér el. Reggel tehát irány a garázs, halért.
Na igen, itt jön a poén: a takarításhoz Édesapa kihúzta a hűtőt a konnektorból, és elfelejtette visszadugni... Ezért a kevésbé strapabíró dolgok, mint például a cseresznyém, kiolvadt. Hálaégnek másnak nem lett baja, azért hideg volt benn a hűtőben. Így lettek ma cseresznyés sütik, mikor is egyáltalán nincs szezonja. :)
Bár ismerjük a viccet:
- Hová mész Pistike? - Megyek a cseresznyefára cseresznyét szedni! - De hát tél van Pistike! - Tudom... sál, sapka!
Na de lássuk a receptet:
Cseresznyés clafoutis
185 ml főzőtejszín 1 cs. vaniliáscukor 125 ml tej 3 tojás 60 gr cukor 85 gr liszt cseresznye
porcukor a díszítéshez
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A tejszínt kislábosba öntöttem, beleszórtam a vaniliáscukrot, hozzáadtam a tejet és elkezdtem melegíteni. A tojás egy tálban felvertem, hozzáadtam a cukrot, majd a lisztet, végül a tejszínes-tejet cuccot. Belekevertem a cseresznyét is, majd kivajazott-kilisztezett sütőformába öntöttem. 35-40 perc kellett neki, mire megsült.
Mikor Cserke kiírta a VKF-et, azonnal tudtam, mit készítek. Ilyen még sosem volt, mindig törnöm kellett rajta a fejem, sőt volt, hogy ki sem tudtam találni semmit.
Ez a recept mondhatni családi örökség, Dédnagymamámtól van, aki sajnos már nincs köztünk. Most már a Nagymamám tudománya, egyik specialitása, amit nemrég nekem is megtanított. Köszönet érte!
Nekünk ez a recept különleges, nagyon szeretjük, a Mama pedig imádja, amikor az egész család kollektív kéri, hogy készítsen egy jóóó nagy adagot :)
Igazából nem is leves, hanem egytálétel, mi simán kenyeret szoktunk hozzá enni.
Most pedig megosztanám Veletek, illetve megörökíteném magamnak, nehogy elvesszen a recept.
Póréhagymaleves:
2 szál póréhagyma
1,5 szál házikolbász
5-6 szem krumpli
15 db tojás
rántás + tejföl
babérlevél
feketebors
só
A póréhagymát először hosszában félbevágtam, majd fél centis darabokra. A hagymát leforráztam, párszor átkevertem, majd leöntöttem róla a forró vizet, és hideg vízben feltettem főni.
Beleszórtam a felkarikázott házikolbászt, a megpucolt-felkockázott krumplit, és hagytam főni. Feketeborsot szórtam bele párat, meg 2-3 babérlevelet. Fűszerekről ennyi, a kolbászból minden kifő, ami kell. Ha mégsem, természetesen ízlés szerint ízesítendő.
Mikor a krumpli és a kolbász is megfőtt, berántottam a levest. Megvártam, míg felforr, aztán belekevertem egy nagy pohár tejfölt. Mikor ezzel is felforrt, ekkor mennek bele a nyers tojások, szépen egyesével kell őket a forrásban lévő levesbe engedni. Ezután kevergetni nem szabad, mert szétesnek a tojások, de úgy 15 perc elég nekik.
12 g friss élesztő 200 ml langyos víz 600 g rétesliszt 12 g só 75 g porcukor 35 g vaj 15 g tejpor 325 g kemény vaj
1 tojás 1 tojássárgája Só
Az élesztőt feloldottam a vízen. A lisztet egy tálba tettem, majd hozzáadtam a sót, a porcukrot, a kevesebb vajat, a tejport és az élesztőt. Összegyúrtam, majd félretettem kelni. Jó óra múlva átgyúrtam a tésztát, majd ismét kelesztettem kábé egy órát. Én szobahőmérsékleten hagytam végig, nem tettem mélyhűtőbe vagy a hűtőbe, ahogy a recept eredetileg írta. Most is átgyúrtam a tésztát, aztán ki is nyújtottam, és a kemény vajnak a felét rákentem a tészta egyik harmadára, háromba hajtogattam, majd félretettem keleszteni, ismét egy órára. Ismét átgyúrtam, majd kinyújtottam, és a maradék vajat a tészta egyik harmadára kentem, háromba hajtogattam, majd ismét félretettem, egy órára. Kilisztezett munkalapon nyújtottam ki, most már utoljára, és háromszög alakúra vágtam őket (egyenlő szárú háromszög-forma a nyerő :) ) A háromszög talpa volt felém, úgy csavartam fel őket. Tepsibe tettem őket, messze egymástól, mert megkelnek ám rendesen! A tojásokat felvertem egy kis sóval, majd ezzel kenegettem meg a tetejüket. 190 fokos sütőben, kábé 15 perc alatt megsültek.
Az enyémek picik lettek, viszont omlósak, puhák, reggeli tejeskávé mellé ideálisak. Ha nem egy fél napba kerülne legyártani őket, gyakrabban csinálnám.
Nos, mint már sokan olvashattátok Nosaltynál és Starfokkernél, megvolt a nagy esemény, az Első Pécsi Gasztrobloggertalálkozó. Remekül sikerült, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megbeszéltük, hogy természetesen lesz második alkalom is, amire szeretettel várunk minél több bloggert.
A felhozatalt csak felsorolás szintjén említeném:
NoSalty isteni finom, liszt nélküli diós kuglófja nekem különösen kedves volt, hisz diós sütemények nálunk nem jöhetnek szóba, ugyanis a Család nem pártolja a diót. A forró csoki meg a szívem csücske, szóval az én ízlésem teljesen el lett találva.
A nap hőse Starfokker volt, aki nem édességet hozott, hanem sósságot. Méghozzá háromfélét: olajbogyós-chilis fetakrémet, citromos uborka-avokádó salátát, és garnélás-szezámmagos pirítósokat. Mindegyik remek volt, kedvencet nem tudnék választani, bár a garnélás falatkák… :)
Én pedig az Elzászi almaboros tortával rukkoltam elő, ami igazából almás-boros lett, lévén nem volt almaborom.
A recept:
Tészta:
12,5 dkg margarin
12,5 dkg cukor
1 tojás
25 dkg liszt
1 tk. sütőpor
Töltelék:
6-7 szem alma
1 + 1 csomag vaníliás cukor
2 csomag vaníliás pudingpor
7,5 dl almabor (vagy almalé és fehérbor keveréke, tetszőleges arányban, de az almalé maradjon többségben)
20 dkg cukor
A tésztához a vajat elkeverem a cukorral, majd a tojással. Hozzáadom a liszttel elkevert sütőport, majd puha tésztává gyúrom. Kivajazott-kilisztezett tortaformába nyújtom, majd hűvös helyre teszem.
Az almákat meghámozom, kimagozom, és apró kockákra vágom. 1 csomag vaníliás cukorral összekeverem, majd rászórom a tésztára és visszateszem a hűvös helyre.
A pudingport kevés almalével csomómentesre keverem, majd egy lábosba öntöm a többi gyümölcslével, illetve borral együtt, hozzáadom a cukrot, és felforralom. Mielőtt puding lesz belőle, ráöntöm az almára, és beteszem a sütőbe.
Előmelegített sütőben, 140 fokon, légkeverésen, 1 ½ órán át sütöm.
Teljesen ki kell hűteni, érdemes egy nappal előbb elkészíteni, így dermed meg teljesen és biztosan a zselé a tetején.
Nos, a tegnapi nagyon jó kis beszámolóm a névnapunkról elveszett az éterben, úgyhogy szomorúan és csalódottan bújtam ágyba este.
De a technika nem fog ki rajtam, újra próbálkozok, újraírom.
Szóval, tegnap ünnepeltük Anya és az én névnapomat, holott már régen elmúlt mindkettő, de csak most sikerült összeszednünk kis Családunkat egy kis ünneplésre.
A süti, mint mindig, most is az én feladatom volt. Végre kipróbálhattam a zebratortát, ami már időtlen idők óta tetszett, de nem volt megfelelő alkalmam hozzá, de most. Hát amekkora sikert arattam vele, hihetetlen.
A tésztát összegyúrtam, majd a tortaformába nyújtottam.
A krémhez valókat is összekevertem, majd két tálba öntöttem, és az egyik felébe belekevertem a két kanál kakaóport. Ezután egy merőkanál fehér krémet kanalaztam a tésztára, majd egy merőkanál barnát és így, míg tartottak a krémek.
180 fokos sütőben, egy órán keresztül sütöttem.
Már ekkor is jól látszottak rajta a csíkok (na jó, a porcukor alatt látszottak).
De felszeletelve meg aztán pláne!
Ajándékot is kaptam:
Szóval lassan majd próbálkozok én is innen, addig szabadidőmben tanulmányozom a recepteket.
A kiegészítő-ajándék pedig: egy kis méz. De nem akármilyen: amfórás, Görögországból. :)
Szép kis üvegcsékben van, tehát gyorsan ki kell enni belőle a mézeket, meg a magvakat, aztán kitalálni valamit az üvegbe :)
