Epres desszert

Kaptam egy kosárka epret a Mamámtól, vette a piacon. Aztán elhozta nekem, hogy csináljak belőle valamit.

De sajnos időhiány miatt – ugyanis elloptak tőlünk ma egy órát, ami így utólag eléggé hiányzik – nem voltam valami kreatív. Siettem dolgozni. De az epret nem lehet olyan sokáig tárolni, úgyhogy a következő lett belőle:

Hozzávalók:

1 tálca eper, kb. 30 dkg lehetett
1 zacskó tejszínhabpor
1,5 dl tej
1 zacskó vaníliáscukor

A tejszínhabport a tejjel és a vaníliáscukorral a csomómentesre kevertem, majd robotgéppel felvertem.

Az epret megmostam, leszedtem a kis zöld szárait, majd négybe vágtam. Aztán, mivel túl nagynak találtam őket, még azokat is félbe vágtam.

Fogtam 4 szép talpas poharat, az aljukra kevés tejszínhabot raktam, majd epret tettem rá. Aztán a tetejére szintén tejszínhabot tettem. Így réteges lett, mutatós.

Sonkás-szalonnás leveles tészta

Ez egy nagyon egyszerű sós sütemény, mégis nagy sikert lehet vele aratni.

Recept keresztanyámtól van.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
1 tojás
1 csomag bacon szalonna

Elkészítés:

A leveles tésztát kinyújtottam, jó vékonyra, majd a felvert tojással megkentem a tésztát. A szalonnát csíkokra vágom, egy szeletet három részbe. Ráfektetem a tésztára, úgy, hogy mindkét oldalon pár mm tészta még legyen mellette. Elvágom, összetekerem, majd csavarok rajta egyet-kettőt, akkor nem nyílik majd szét. Meg jobban is néz ki.

A tetejét is megkenem tojással, így szép pirosra sül majd. Akár sajttal is meg lehet szórni, csak elég vékonyak a csíkok, így elég nehéz. Vagy szezámmaggal.

180 fokos sütőben, 8-10 perc elég neki. Én addig szoktam sütni, míg pirosra nem sül.

Lehet tölteni sonkával, sajttal, szinte bármivel.

Paradicsomos farfalle

Ezt a receptet az egyik újságból néztem ki, nagyon megtetszett. Mint kiderült, finom is.

Hozzávalók:












fél liter paradicsomszósz
4 dl víz
fokhagyma
só
oregánó
feketebors
30 dkg farfalle
bazsalikom
sajt

A paradicsomszót beleöntöttem egy lábosba, amibe majd a tészta is bele fog férni. Majd felöntöttem vízzel.
A szószom, ami itthon volt, már tartalmazott fűszereket, például petrezselymet, sót, borsot, szóval nagyon jó kiindulási alap volt. Azért fűszereztem, elég fűszeres is lett. De hát olasz kaja lenne vagy mi...
Beleteszem a fűszereket: fokhagyma, petrezselyem, oregánó, feketebors, só - minden ízlés szerint.
Felforraltam, majd beleöntöttem a tésztát. Jó hígnak kell lennie a paradicsomszósznak, különben nem fő meg benne a tészta rendesen.
Folyamatosan kevergetjük, mert könnyen leég az alja. Vagy ha nem is ég le, de kesernyés íze lesz tőle az ételnek. Szóval tessék vigyázni.
Ha megfőtt a tészta, sajtot reszelünk a tetejére.

Finom, de elég fűszeres étel.

Tesómnak ízlett, bár ő tészta-párti, minden formában és minden mennyiségben megeszi. Ebből sem maradt semennyi.

Orosz hússaláta

Főztem ám, tegnap is meg ma is, csak egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm írogatni. De lássuk, mit alkottam.

A receptet a Nagynénémtől tanultam, ő szokta csinálni. Csak ritkán járunk hozzá, meg hát ugye nem mindig ugyanazt főz. Így meg kellett tanulnom nekem is, mert az egész család nagyon szereti, és kérték.

Fotó sajnos nincs, mert ez az étel nem valam fotogén, és akkor még nem kértem tanácsot, hogyan is kéne lefotózni, amikor még volt belőle. Most tanácsom van, csak fotóalanyom meg nincs.

Hozzávalók:

krumpli
főtt husi
tojás
savanyú uborka

Az öntethez:

tejföl
majonéz
mustár
só
fehérbors

Azért nem írtam mennyiséget, mert igazából nem tudom. Van, aki sok krumplival szereti (én), van, aki sok husival (Apa), van, aki a tojást favorizálja (Anya), és van, akinek az a lényeg, hogy sok legyen (Tesóm). Kinek hogy ízlik, ki kell próbálni.

Meg a mérettel is nézetkülönbségeink vannak, ki apróra vágva szereti (én), ki nagyobb darabokra (mindenki más.) Mivel most én voltam a szakács, így apró lett.

Elkészítés:
A krumplit sós vízben, héjában megfőzöm. Megpucolom, majd felkockázom.
A husit levesben szoktuk főzni, mert akkor finom íze van. Vagyis a leveshúsból szoktuk általábban készíteni, aminek én nem annyira örülök, mert szeretem. Tormával a legjobb. De lehet sült husit is belerakni, vagy épp, ami otthon van. Én most rántott husiból készítettem, épp az volt. Falatnyi darabokra vágtam.
A tojást szintén megfőztem, megpucoltam és szintén felkockáztam.
A savanyú uborkát szintén apró darabokra vágtam.

Az öntethez másfél nagydoboz tejfölt használtam, ebbe tettem egy majonézt, mustárt, sót és fehérborsot, ízlés szerint. Fehérborsot használtam, azzal bátrabban lehet dolgozni, meg salátába jobban illik szerintem, nincs annyira erőteljes íze.

Minden egy jó nagy tálba öntöttem, jól összekevertem, majd rá a tejfölös öntet. Szintén jól összekevertem, majd két-három órán át őrködtem a hűtő előtt, nehogy idő előtt megegyék nekem. De tovább nem bírtam a támadásokat, be kellett adnom a derekam. Jól bevacsoráztak belőle, nem is maradt belőle.

Lekváros muffin

Na akkor lássuk a titkot.

Recept:

20 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg puha vaj
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
3 ek. tejföl
Lekvár (nálam sárgabaracklekvár)

Előmelegítem 180 fokra a sütőt. Nekem ez az első, mert kábé tíz perc kell a sütőnek ehhez a hőfokhoz, az alatt pedig kész a tészta.

Elkészítés:
A tojást, a cukrot, vaníliás cukrot összekeverem egy tálban, majd hozzáadom a vajat és a tejfölt. Végül mehet bele a sütőporral elkevert liszt.

A muffinsütőbe papírkákat helyezek, majd belekanalazom a tésztát.
15 percre a sütőbe helyezem őket, a 15 perc lejárta után kiveszem őket.

Most jön a csavar. A lekvárt tortadíszítőbe tettem, majd a még nem teljesen megsült tésztába nyomtam. Lehet bátran, mert a tészta alja már megsült, így nem fog kifolyni belőle.
Miután megtöltöttem a lekvárral, még 10 percre visszateszem a sütőbe, és készre sütöm.

Az eredmény nagyon tetszett, nézzétek csak:

Arról, hogy lekvár van benne, csak a tetején lévő kis lyuk árulkodik.

De ha egy kanálnyi tésztát meghagyok, és a lekváros lyuk tetejére kenem, akkor el lehet rejteni, hogy van benne töltelék.

Ezt majd legközelebb próbálom ki.

Remélem, hasznát veszitek az ötletnek, én hálás vagyok érte.

Tavasz...állítólag

Igen, ma van a csillagászati tavasz első napja.

A naptár szerint tavasz van, a napsütés is erre utal, de a hőmérő higanyszála jócskán alatta marad az elvárhatónak. Szerintem.

Ilyenkor már az epres sütit szoktam tervezgetni, kirándulni szoktunk a tóhoz, ilyenek.

Most csak a lekváros süti marad. De nem is baj, ugyanis kaptam egy tippet.

Régi problémám a lekváros muffinnal, hogy a lekvár mindig leül a papír aljára. Ez nem néz ki jól, meg macerás kiszedni a lekvárt a papír aljáról. De kaptam egy tippet, hogy hogyan kéne. Lehet, hogy valaki már évek óta így csinálja, annak most nem mondok újat, de nekem új a dolog, és remélem, sikeres lesz.

Este jön a recept, most irány a konyha.

Kedd

Tudom, hogy ma szerda van, de ez most a tegnapról fog szólni. Tegnap ugyanis Barátnőmnél főztünk. Míg el nem romlott a tűzhely.

De a helyzet ennél bonyolultabb.

A menü a nálam is megtalálható szezámmagos, édes-csípős csirke lett volna. Vagyis nem volna, mert tényleg elkészült. Csak a körettel akadtak gondjaink. :)


A husit gond nélkül elkészítettem, fincsi is lett - kóstolgatták szorgosan.

Aztán feltettünk némi vizet forrni, ugyanis pirított tésztát gondoltam köretnek.
De a víz nem akart felforrni...Már egy órája "forraltuk", amikor rájöttünk, hogy a tűzhellyel gondok vannak... Nem melegített megfelelően, mondhatni sehogy. Langyos volt a lap, de a tenyerünket rajta tudtuk tartani. Mármint nem mindannyian, csak a Keményebbek :)

Megoldás kellett: de nem estünk kétségbe, Barátnőm fejéből pattant ki a megoldás: sült krumpli.
Mélyhűtős, fagyasztott. Még jó, hogy olajsütő is van a világon.



Nem épp a leg hozzáillőbb köret, de nagyon finom lett. Közrejátszott az is, hogy mindannyian éhesek voltunk. Talán ennek köszönhető, hogy minden elfogyott az utolsó szemig.