Igazából japán ponty.
A tóban összesen 10 darab van, és vissza kell dobni őket, ha az ember kifogja őket. Apa is így tett természetesen, szóval nem ettük meg.
Az előző zabpelyhes kekszemet nem fogadta valami jól a család, nem volt elég édes – állítólag, bár nekem ízlett. De hát ők édesszájúak. Most igyekeztem a kedvükre tenni, tehát ez a keksz elég édes lett. Nekem túlságosan is.
Az eredeti recept KicsiVútól van.
25 dkg zabpehely
8 dkg kókuszreszelék
10 dkg cukor
2 ek. méz
1 tk. sütőpor
1 cs. vaníliáscukor
kis tej
10 dkg aszalt vörösáfonya
A vajat serpenyőben megolvasztottam, majd hozzáadtam a kókuszreszeléket is. Pirítottam egy darabig, mígnem a kókusz isteni illatot kezdett árasztani. Levettem a tűzhelyről, majd egy tálba öntöttem. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliáscukrot, a sütőport és egy kevés tejet, hogy összeálljon. Végül belekevertem az áfonyát.
Kézzel kis golyókat gyúrtam, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra helyeztem őket. Egy kávéspoharat bevizeztem, majd azzal nyomogattam őket laposra.
170 fokos sütőben, 15-20 perc kellett nekik, hogy szép aranybarnák legyenek.
4 főtt tojás
1 kisebb fej hagyma
tejföl
majonéz
mustár
só
bors
pirospaprika
Fél óra elteltével már sokkal finomabb, mint frissen, mert a tojás is kihűl, és a hagyma íze sem olyan erőteljes.
1 cs. zselatin (ettől még stabilabb lesz, mint a habfixálótól)
pár ek. meggylé, hogy kellemesen rózsaszín legyen

Szóval sütöttem. Tortát, hármunknak egy közöset. Mi hárman = Apa, a Teóm és én. Apának névnapja volt, nekünk pedig születésnapunk. Jajám, nagykorú az Öcsém. :)
Ennek örömére olyan tortát sütöttem, amilyet ő szeretett volna. Imádja a meggyet, és volt még egy zacskóval a mélyhűtőben. A megoldás: kirsch-torta.
6 tojás
6 ek. cukor
1 cs. vaníliáscukor
1,5 ek. cukrozatlan kakaópor
5 ek. liszt
1 cs. Sütőpor (biztosra akartam menni)
egy zacskó meggy
1 tábla tortabevonó
1 ek. cukor
Fehér krém:
2 cs. vaníliáscukor
Az alsó tortalap közepére tettem egy halmot a fehér krémből, körberakom meggyel, és a szélére a csokis krémből csurgattam (ilyen folyós valami lett, nem hab). Rátettem a középső lapot, ennek a közepére csokis „habot” tettem, körberaktam meggyel, majd köré fehér habot kanalaztam. Rátettem a tetejét, majd betettem a hűtőbe.
Nagyon tetszett mindenkinek.
Aztán mikor rájöttem, hogy a tegnapi favágásból csak a gyújtóskészítés maradt ki, felmerült a kérdés: akkor honnan lesz tűzifám? De nem hagytam magam eltántorítani, fejszét ragadtam és fát vágtam. Vicces látvány lehettem. Még jó, hogy senki nem látta.
Végül lett gyújtós. Oké, rakjunk tüzet. Na, ilyet tényleg soha nem csináltam még, bár már ezerszer láttam. Azt hittem(!), menni fog. Tévedtem, bár kitartóan próbálkoztam. Nem ment. Erre a célra ezentúl is valami pasit kell szerződtetni.
Így maradt a gázégő és a gázpalack. Azért ezzel megvártam Apát.
De a szabad levegőn készült.
Hozzávalók (6 főre, mert vendégeink is akadtak):
Az olajat a lábosban felforrósítom, majd üvegesre pirítom a hagymát. Ezután mehet bele a husi, amit fehéredésig pirítok. Sózom, borsozom.
Mikor a hús kész, beleöntöm a konzerveket, melyekről előzőleg leöntöttem a levet. A chilis babról mondjuk nem, mert az fűszeres volt, attól pedig nem kívántam megszabadulni, de a többiről igen. Átrotyogtatom, ha kell, még fűszerezem, itt tettem bele az erőset is.

Ha néhol feketének tűnik, az szimpla érzékcsalódás, most közlöm, hogy nagyon finom volt. :)
Ettől lett igazán grill-ízű.