Croissant

Az első recept a Szakácsok könyvéből, Tőlem :)

Croissant

12 g friss élesztő
200 ml langyos víz
600 g rétesliszt
12 g só
75 g porcukor
35 g vaj
15 g tejpor
325 g kemény vaj

1 tojás
1 tojássárgája
Só

Az élesztőt feloldottam a vízen. A lisztet egy tálba tettem, majd hozzáadtam a sót, a porcukrot, a kevesebb vajat, a tejport és az élesztőt. Összegyúrtam, majd félretettem kelni.
Jó óra múlva átgyúrtam a tésztát, majd ismét kelesztettem kábé egy órát. Én szobahőmérsékleten hagytam végig, nem tettem mélyhűtőbe vagy a hűtőbe, ahogy a recept eredetileg írta.
Most is átgyúrtam a tésztát, aztán ki is nyújtottam, és a kemény vajnak a felét rákentem a tészta egyik harmadára, háromba hajtogattam, majd félretettem keleszteni, ismét egy órára.
Ismét átgyúrtam, majd kinyújtottam, és a maradék vajat a tészta egyik harmadára kentem, háromba hajtogattam, majd ismét félretettem, egy órára.
Kilisztezett munkalapon nyújtottam ki, most már utoljára, és háromszög alakúra vágtam őket (egyenlő szárú háromszög-forma a nyerő :) ) A háromszög talpa volt felém, úgy csavartam fel őket. Tepsibe tettem őket, messze egymástól, mert megkelnek ám rendesen!
A tojásokat felvertem egy kis sóval, majd ezzel kenegettem meg a tetejüket.
190 fokos sütőben, kábé 15 perc alatt megsültek.



Az enyémek picik lettek, viszont omlósak, puhák, reggeli tejeskávé mellé ideálisak. Ha nem egy fél napba kerülne legyártani őket, gyakrabban csinálnám.

Első Pécsi GBT

Nos, mint már sokan olvashattátok Nosaltynál és Starfokkernél, megvolt a nagy esemény, az Első Pécsi Gasztrobloggertalálkozó. Remekül sikerült, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megbeszéltük, hogy természetesen lesz második alkalom is, amire szeretettel várunk minél több bloggert.

A felhozatalt csak felsorolás szintjén említeném:

NoSalty isteni finom, liszt nélküli diós kuglófja nekem különösen kedves volt, hisz diós sütemények nálunk nem jöhetnek szóba, ugyanis a Család nem pártolja a diót. A forró csoki meg a szívem csücske, szóval az én ízlésem teljesen el lett találva.

Minimálna rumos mazsolás gesztenyekrémlevese szintén remek lett, és kialakított bennem egy olyan késztetést, hogy kipróbáljak én is pár krémlevest. Az epres-mascarponés ecklerfánk volt a csúcs, finom, gyümölcsös, nem édes, egyszóval tökéletes.

A nap hőse Starfokker volt, aki nem édességet hozott, hanem sósságot. Méghozzá háromfélét: olajbogyós-chilis fetakrémet, citromos uborka-avokádó salátát, és garnélás-szezámmagos pirítósokat. Mindegyik remek volt, kedvencet nem tudnék választani, bár a garnélás falatkák… :)

Én pedig az Elzászi almaboros tortával rukkoltam elő, ami igazából almás-boros lett, lévén nem volt almaborom.

A recept:

Tészta:

12,5 dkg margarin

12,5 dkg cukor

1 tojás

25 dkg liszt

1 tk. sütőpor

Töltelék:

6-7 szem alma

1 + 1 csomag vaníliás cukor

2 csomag vaníliás pudingpor

7,5 dl almabor (vagy almalé és fehérbor keveréke, tetszőleges arányban, de az almalé maradjon többségben)

20 dkg cukor

A tésztához a vajat elkeverem a cukorral, majd a tojással. Hozzáadom a liszttel elkevert sütőport, majd puha tésztává gyúrom. Kivajazott-kilisztezett tortaformába nyújtom, majd hűvös helyre teszem.

Az almákat meghámozom, kimagozom, és apró kockákra vágom. 1 csomag vaníliás cukorral összekeverem, majd rászórom a tésztára és visszateszem a hűvös helyre.

A pudingport kevés almalével csomómentesre keverem, majd egy lábosba öntöm a többi gyümölcslével, illetve borral együtt, hozzáadom a cukrot, és felforralom. Mielőtt puding lesz belőle, ráöntöm az almára, és beteszem a sütőbe.

Előmelegített sütőben, 140 fokon, légkeverésen, 1 ½ órán át sütöm.

Teljesen ki kell hűteni, érdemes egy nappal előbb elkészíteni, így dermed meg teljesen és biztosan a zselé a tetején.

Alig múlt el az első GBT, már várom a következőt!

Névnap

Nos, a tegnapi nagyon jó kis beszámolóm a névnapunkról elveszett az éterben, úgyhogy szomorúan és csalódottan bújtam ágyba este.

De a technika nem fog ki rajtam, újra próbálkozok, újraírom.

Szóval, tegnap ünnepeltük Anya és az én névnapomat, holott már régen elmúlt mindkettő, de csak most sikerült összeszednünk kis Családunkat egy kis ünneplésre.

A süti, mint mindig, most is az én feladatom volt. Végre kipróbálhattam a zebratortát, ami már időtlen idők óta tetszett, de nem volt megfelelő alkalmam hozzá, de most. Hát amekkora sikert arattam vele, hihetetlen.

Köszönöm Maci!

Eredeti recept a Macikonyhában.

A tésztához:

30 dkg liszt

1 tk. sütőpor

5 dkg cukor

12,5 dkg vaj

1 tojás

kis só

A krém:

75 dkg túró

4 dl tejföl

1,5 dl olaj

15 dkg cukor

2 tojás

½ citrom leve

1 csomag vaníliás pudingpor

2 ek. cukrozatlan kakaópor

A tésztát összegyúrtam, majd a tortaformába nyújtottam.

A krémhez valókat is összekevertem, majd két tálba öntöttem, és az egyik felébe belekevertem a két kanál kakaóport. Ezután egy merőkanál fehér krémet kanalaztam a tésztára, majd egy merőkanál barnát és így, míg tartottak a krémek.

180 fokos sütőben, egy órán keresztül sütöttem.

Már ekkor is jól látszottak rajta a csíkok (na jó, a porcukor alatt látszottak).

De felszeletelve meg aztán pláne!

Ajándékot is kaptam:

Szóval lassan majd próbálkozok én is innen, addig szabadidőmben tanulmányozom a recepteket.

A kiegészítő-ajándék pedig: egy kis méz. De nem akármilyen: amfórás, Görögországból. :)

Szép kis üvegcsékben van, tehát gyorsan ki kell enni belőle a mézeket, meg a magvakat, aztán kitalálni valamit az üvegbe :)