Indiai

Megvettem az első szakácskönyvem. Az eddigieket kaptam, de ezt most én vettem. Eddig csak nézegettem, tanulmányoztam, szinte mindig mást gondoltam főzni belőle. De ma végre meg is csináltam belőle az első fogást. És mondhatom, nagyon jó lett.

A könyv nevezetesen Keith Floyd: Floyd receptek Indiából című könyve.
Tele van jobbnál-jobb receptekkel. Igyekszek minél többet kipróbálni, fotózni és posztolni.

Csirkecurry

Hozzávalók:

4 egész csirkecomb
olaj
2 lilahagyma
4 paradicsom
só
1 tk. garam maszala (lent kifejtem)

2 gerezd fokhagyma
fél tk. gyömbérpor (csak porom volt, elvileg 2 cm finomra vágott gyömbér)
fél tk. kurkuma
fél tk. csilipaprika

A csirkecombokat félbe vágtam, leszedtem a bőrét és a csontok mentén levágtam róluk a húst, majd félbe vágtam őket falatnyi darabokra. Nem kell nagyon aprólékosan, a csontokat is bele lehet tenni, csak nem akartam egészben főzni a felső- és alsócombokat. A csontok ugyanúgy belekerültek, hiszen maradt rajtuk némi husi, az ne vesszen kárba.

A paradicsomokat szeletekre vágtam, a hagymákat felaprítottam.

Egy lábosban olajat forrósítottam, a hagymát megpirítottam. Beletettem a paradicsomokat is. Nem hámoztam meg őket, mert ahogy főnek, leválik róluk a héja, azt könnyen ki lehet halászni a lábosból.

Ebbe szórom a vékony szeletekre vágott fokhagymát, a gyömbért, a kurkumát és a csilit. Alaposan összekeverem, majd hozzáadom a garam maszalát is, megint keverem és mehet bele a csirke. Egy deci vizet öntöttem rá, majd hagytam főni. Persze folyamatosan kevergettem közben. Ízlés szerint sózzuk.

Garam maszala:

Ez Floyd egyik fűszerkeveréke, ő hívja így, nem tudom, mennyire autentikusan indiai.

Hozzávalók:

3 ek. római kömény
2 ek. koriandermag
4 db 5 cm-es fahéj
fél tk. kadamommagpor (szintén csak porom volt, amúgy 10 kardamommag)
10 szegfűszeg
fél szerecsendió, reszelve
1 ek. feketebors
5 babérlevél

Az elkészítése egyszerű: szárazon serpenyőbe megpirítjuk, és kávédarálóval ledaráljuk. Én folyamatosan tüsszögtem tőle, annyira erős illata van. De nagyon finom.

A csirke elfövi a levét, sűrű szaft lesz rajta. Nagyon finom.

Rizzsel tálaltam.

Zabpelyhes keksz

Már rég megtaláltam ezt a receptet, de kellett egy kis idő, mire megérett bennem a tett, hogy tényleg meg is csináljam.

Az eredeti recept: Ízbolygó zabpelyhes keksze, aszalt szilvával.

Hozzávalók:
25 dkg zabpehely
8 dkg liszt
17 dkg vaj
2 ek. méz
2 ek. cukor
fél tk. fahéj
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
10 dkg aszalt szilva, darabokra vágva

A zabpelyhet serpenyőben megillatosítottam. Mikor már illatozott, levettem, nehogy odaégjen.
A tojást egy tálba tettem, hozzáadtam a cukrot, a mézet, a vajat, a vaníliáscukrot, a sütőport, a fahéjat. Robotgéppel összekevertem, majd hozzáadtam a lisztet, és apránként a zabpelyhet.

Teáskanállal kis halmokat tettem a tepsibe, 16 darabot. Ellapogattam őket, hogy ne púpok legyenek.
180 fokon, 8 perc alatt megsütöttem őket.

Finomak, puhák.

Ti, akik ettek belőle: Hogy ízlett?

Töltött keksz

Tegnap Apára (!) rátört egy rendrakási hullám, és rendet rakott a konyhában. Ott találta a receptet, amit még én jegyzeteltem ki, pár hónapja talán. Ma úgy döntöttem, kipróbálom, a hétvégi alkotásom úgyis réges-régen elfogyott.

Szóval, mi is kell hozzá:

2 csomag Albert keksz
5 ek. liszt
6 ek. cukor
1 dl frissen főzött kávé
2 ek. cukrozatlan kakaópor
2 dl tej
15 dkg margarin

A hozzávalókat, a keksz és a vaj kivételével egy lábosba tettem, majd felforraltam. Még forrón beletettem a margarint, majd robotgéppel összekevertem. Ezután irány a hűtő.

Egy óra múlva, mikorra nagyjából kihűlt, fogtam a kekszeket, és összeragasztottam őket a krém segítségével. 9-9 darabot, 8 halmocska lett belőle. Nem egy nagy rudat csináltam, így szimpatikusabb volt. De elvileg úgy kell: egy irtó hosszú rudat kell belőle ragasztani.

Ezután visszatettem őket a hűtőbe hűlni.

Hűlt négy órát, mert nem voltak itthon a fiúk. De mihelyt hazaértek, és benéztek a hűtőbe, érdeklődtek, mikor ehetnek végre.

Engedtem a nyomásnak, jó, kezdjük meg. Fogtam egyet, és felvágtam. Még nem jó, mert nem elég puha, de az idő múlásával majd még puhul. Remélem…

Krémes almás piskóta

Hozzávalók:

6-8 darab alma
fahéj
cukor
olaj

6 tojás
6 ek cukor
6 ek liszt
1 cs vaníliáscukor

Krém:

2 cs vaniliás pudingpor
½ l tej
1 kocka margarin
20 dkg porcukor

Egy tepsit kibélelek alufóliával, majd két evőkanál olajat elkenek rajta. Fahéjjal és cukorral ízlés szerint megszórom.

Az almákat félbe vágom, meghámozom, kimagozom, és a tepsibe fektetem.

Míg a többi hozzávalóból piskótát keverek, addig beteszem a sütőbe. Nem kell előmelegíteni a sütőt, én sem tettem.

A tojásokat, a cukrot és a vaníliáscukrot egy tálba teszem, és jó habosra verem. Jó negyed óra, majd mehet bele a liszt. A tésztát az almákra öntöm. 20-22 perc kell neki, 180 fokos sütőben.

Míg sül, a pudingporokból és a tejből pudingot főzünk. Én cukor nélkül főztem, így reális a 20 dkg porcukor, ami majd kell a krémbe. Ha már kicsit kihűlt, lehet vele dolgozni. A pudingot egy tálba teszem, hozzáadom a kocka margarint és a porcukrot, majd robotgéppel eldolgozom.

A tésztát kiborítom a tepsiből. Én egy konyharuhára szoktam. Az alufóliát óvatosan leszedem róla, de vigyázat, alatta forró gőz rejtőzik! Nehogy valaki leégesse az arcát.

Erre kenem rá a krémet, majd beteszem a hűtőbe. Miután kihűlt, fahéjjal beszórom a tetejét.

Most kakaós piskótát csináltam hozzá, és kakaóporral szórtam meg a tetejét. Szóval variálni is lehet.

Fotóm jelenleg nincs, mert elkölcsönözték a gépem. Pótolnám a hiányosságot, de megettük.

Kakaós muffin vaníliás töltettel

Tegnap Apa csendesen, mosolyogva bekopogtatott hozzám, és megkérdezte, nincs-e kedvem sütni valamit. Egyértelmű volt a válasz (mármint persze hogy van), tehát kivonultam a konyhába.

Igen ám, de mit is süssek. Egyértelműen muffint, mert az gyors, és persze Apa imádja.

Hozzávalók:

22 dkg liszt
20 dkg cukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csomag sütőpor
5 dkg cukrozatlan kakaópor
2 tojás
10 dkg vaj
4 ek tejföl
só

A tojást, a vajat, a tejfölt, a cukrot és a vaníliáscukrot egy tálba tettem, és robotgéppel összekevertem. A liszthez hozzáadtam a kakaóport, a sütőport, majd ezt is hozzáadtam. Két percet kevertem, s kész is a tészta.

A muffinsütőt papírkapszlikkal teleraktam, és belekanalaztam a tésztát.

Viszont gondoltam, meglepem Apát: megtöltöm a muffint. Múltkor ugyanis nagy sikert arattam vele.
Így gyorsan főztem egy pudingot, jó sűrűt, egy csomag Bourbon vaníliás pudingporból és 3 dl tejből, és két evőkanál cukorból.

Csak ezután tettem be a muffinokat a sütőbe, mert a töltést időzíteni kell.

180 fokon, 15 percet sütöttem a tésztát. Ezalatt a már kissé kihűlt pudingot tortadíszítőbe töltöttem. A muffint kivettem a sütőből, majd a pudingot a tészta közepébe nyomtam.

Majd még 7 percre visszatettem a sütőbe őket.

Amerikai csokis süti

Hozzávalók:

2 ¼ bögre liszt
1 tk. szódabikarbóna
1 bögre olvasztott vaj
1 bögre cukor (¾ részben barna cukor, de lehet az egész sima)
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag vaníliás pudingpor
2 tojás
30 dkg feldarabolt csokoládé (csokinyuszik és csokimikulások is alkalmasak)
1 bögre darált dió

A vajat, a cukrot, a vaníliás cukrot és a pudingport krémesre kevertem. hozzáadtam a tojásokat, majd a liszttel elkevert szódabikarbónát. Hozzákevertem a diót, végül a darabolt csokikat.
Elég sűrű tésztát kaptam.
Két teáskanál segítségével kis halmokat tettem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, tepsinként 12-16 darabot. Elég távol egymástól, mert összeragadnak.

200 fokon, 8-10 perc elég nekik.

Egy pohár hideg tejjel kiváló uzsonna.

Provence-i csirke tavaszias salátával

A hétvégén láttam először Nigella főzős műsorát, ugyanis szombattól van főzőcsatornám. Vagyis biztos volt korábban is, mert már régóta ugyanaz a szolgáltatónk, de nekem csak most sikerült beállítanom. Na, de nem is ez a lényeg. Annyira megtetszett, hogy rögtön ki is próbáltam az egyik receptjét, egy salátát. A nevére nem emlékszem, meg a fűszerezésre sem, de sebaj. Éljen a kreativitás.

Csirkecombokat sütöttem mellé, provence-i fűszerekkel.

Tudom, általában a húshoz választjuk a köretet, de nekem ez most fordítva sikerült.

Hozzávalók:

Fél fej káposzta
3 sárgarépa
3 szál újhagyma

Egy kis doboz tejföl
4 ek. majonéz
Zöldfűszeres salátaöntetpor (én ezt használok, bevált)
Só
Bors

A káposztát és a répát is vékony csíkokra szeletelem, az újhagymát pedig vékony karikákra.
A tejfölt egy tálkába öntöm, hozzáadom a majonézt és a salátaport. Sót és borsot adtam még hozzá.

Betettem a hűtőbe, majd hozzáláttam a csirkéhez.

Hozzávalók:

12 darab csirke alsócomb
1 zacskó provence csirke fűszerkeverék (rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom, tárkony)
Só
Bors
Kis víz

A csirkecombokat bedörzsöltem a fűszerkeverékkel, megszórtam sóval és borssal, majd tepsibe raktam őket. Szépen, katonásan, de nem túl szorosan. Egy negyed csésze vizet öntöttem alá, majd enged elég levet, de kezdésnek kell valami. Alufóliával lefedtem, majd betettem a sütőbe. 180 fokon, majdnem egy órát sültek, majd még tíz percet alufólia nélkül. Így piros és ropogós lett a bőre.

Lángos - VKF! XIV.

A lángos a magyar konyha hagyományos lepénye – írja a Wikipédia.

Gondoltam, ha már ezzel indulok a Vkf-en, akkor kicsit utánanézek. Azt írja, hogy a kenyérrel egy időben találták fel, de ekkor még nem mindennap sütöttek kenyeret. A lángost úgy készítették, hogy a kelt tésztából levágtak egy darabot, és azt a parázsra dobták.

Ez eléggé eltér a mai, olajban sült lángostól, amit a piacon, vásárokon lehet kapni. Valahogy egészségesebbnek is hangzik, mint ez az olajos variáció. Mihelyt lesz kemencém, biztos kipróbálom azt a fajtát is.

De egyelőre, még így készítem:

Hozzávalók:

1 kg liszt
2 tojás
5 dl kefir
2 tk só
5 dkg élesztő
kis cukor
tej
2 dl langyos víz

A lisztet egy nagy tálba szitálom, akkorában, amiben majd jól meg is tud kelni a tészta. Az élesztőt langyos cukros tejben felfuttatom. Ezt is, és a többi hozzávalót is a tálba teszem, majd a robotgép tésztagyúrójával összekeverem. A tej, amiben felfuttattam az élesztőt, az mehet bele, ezen felül ha kell még víz, akkor az is. Nem mindig szokott. Jó ragacsos tésztát keverünk, majd két-három órát kelesztjük.

Elég konyharuhával letakarni, de a kelesztőtál, ha van ilyenünk, hasznos lehet.

Forró olajban sütjük ki, mindkét oldalát aranysárgára.

Kedvencem a sajtos-tejfölös lángos, de sokféleképpen fogyaszthatjuk. Csak sajttal vagy csak tejföllel, simán, fokhagymával vagy lekvárral, és még sorolhatnám. De nem teszem, mindenki találjon kedvére való feltétet.

Sült banán

Figyelemmel kísérem az új délutáni főzős műsorokat (mindkettőt), és vannak benne jó ötletek. Ez a mai recept is onnan van. Bár azért az internetre is szükségem volt, mert a tévében nem árulják el, hogyan is készül egy-egy fogás. Csak csöpögtetik az információkat, néhány jelenetet bevágnak az főzési folyamatból, inkább másra terelik a figyelmet. Valahogy az embereket az jobban leköti, ki hol él, milyen a lakása, de akkor miért „gasztro-reality”-nek kell hívni?

Na mindegy, nem dühöngök, nem háborgok. Ez az ötlet is onnan van, és mivel már megettük, és ízlett, elmondhatom, hogy jó receptek is származhatnak olyan helyről, ahonnan az ember nem várná.

Hozzávalók:

4 banán (ebből felet közben megettem, de így is elég lett)

1 tojás
cukor
liszt
só
tej

A banánokat meghámoztam, majd három darabba vágtam őket, amiket még megfeleztem.
A többi hozzávalóból egy jó sűrű palacsintatésztát kevertem. A banánokat beleforgattam a tésztába, majd forró olajon kisütöttem őket.

A tálaláson sok múlik, ugyanis ez nem a legformásabb édesség, de kétségkívül a legjobb, amit eddig banánból sikerült készítenem. Szerintem a banán ugyanis csak önmagában jó, értsd a héjából. Semmi nem kell hozzá.
Na jó, esetleg gyümölcssalátába még lehet tenni, még szeretem is, de süteménybe nem való. Valahogy elveszti az ízét. De ez csupán az én véleményem, ellenkezni lehet. Meg kell is.

Kifordított almás torta

Ez a recept kedves barátomtól van.

A sütiről már régebben mesélt, azóta érdekel. Csak rövid az agyam, fejből ritkán sütök, vagy csak olyat, amit már vagy 500szor készítettem, lásd palacsinta, muffin. Az ilyen egyszerű dolgokat.

De most, a múlt héten került fel a blogjára a recept, én pedig kaptam az alkalmon, és rögtön kipróbáltam. Az eredmény önmagáért beszél: reggel megsütöttem, ebéd után ettünk belőle, aztán elmentem dolgozni. Mire hazaértem, hírmondó sem maradt belőle. Azt hiszem, falánk családdal rendelkezem.

Hozzávalók:

Tészta:
20 dkg liszt
5 dkg porcukor
10 dkg vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz
só

Töltelék:
1 kg alma
10 dkg vaj
20 dkg cukor

A tésztához a lisztet beteszem egy tálba, majd megsózom. Én (majdnem) mindenbe teszek sót, jobban kihozza az ízeket – Apa így tanította. Hozzáadom a vajat, a cukrot, a tojássárgáját és a vizet, és jól összekeverem. Gyors, könnyű, kicsit ragadós tészta lesz belőle. Fél órára bevágtam a mélyhűtőbe.

Az almát meghámozzuk, kiszedjük a magházát, és apróra vágjuk. Én keresztben 3 részre vágtam, majd hosszában sok kicsire. Így vékony almacsíkokat kaptam.

A vajat serpenyőben megolvasztottam, majd beleszórtam a cukrot. Mindezt lassú tűzön, de tényleg lassan. A cukor elég kényes. Szóval, mikor a cukor karamellizálódott, gyorsan beleöntöttem az almát. Az pedig a hirtelen változástól levet engedett. Mikor jól átkevertem a cukorral, hogy mindenhol érje, akkor szép csíkos volt a karamell, ahogy kiemeltem a kanalat, húztam vele a karamellcsíkot is. Gyönyörű.

Az almáról a levet el kell főzni. Ez egy jó fél óra volt, eközben gondosan kóstolgattam az almát, milyen fincsi.

Mikor elfőztem a levét, levettem a tűzhelyről, félretettem hűlni.

A tésztát kivettem a hűtőből, majd tortaforma méretűre nyújtottam.

A tortaformát alaposan kivajaztam, majd beleöntöttem az almát. Kicsit beljebb kotortam, mint a tortaforma széle, gondoltam legyen majd pereme a sütinek. A tésztát pedig az almára helyeztem. Szépen rányomogattam, majd megszurkáltam a tetejét.

180 fokos sütőben, 20-25 perc elég neki.

Kapcsos formában sütöttem, így könnyű volt kiszedni. Az oldalát lekapcsoltam, és kifordítottam egy tálcára a tortát. Az forma alja ragaszkodott az almához, így azt kézzel kellett leszednem, de vigyázni, mert az én almám még forró volt. A tészta ugyan kihűlt, alig volt langyos, de az alma remekül tartja a hőt, és a gőz könnyen az arcunkba csaphat. Ami alma a forma aljára ragadt, azt visszakotorásztam a sütire (nem volt sok, még meg is lepődtem ezen).

Vaníliaszószt csináltam hozzá, de szerintem abszolút elhagyható, nem kell hozzá.

Ezt elég egyszerűen megoldottam. Fél csomag vaníliapudingot felfőztem annyi tejjel, amennyi egy egész zacskóhoz kellett volna, némi cukorral édesítettem.

Nagyon finom torta, kicsit időigényes, de azt hiszem, visszatérő vendég lesz nálunk.

Édes-csípős csirke

Mikor megvettem a hozzávaló csirkét, még fontolgattam, hogy vajon a jól bevált szezámmagos csirke legyen belőle, vagy a már egyszer szintén kipróbált, akkor eléggé finomnak talált édes-csípős csirke. Végül az utóbbi mellett döntöttem.

Legutóbb csirkeszárnyból készítettem, mert az eredeti recept úgy írja. De rá kellett jönnöm, hogy a csirkeszárnyak nem megfelelőek erre a célra. Ehhez a kajához ugyanis pácot kell készíteni, amit rá kell tenni a husira (rögtön részletezem). A csirkeszárnyak esetében minden gyakorlatilag a bőrére került, így a husinak nem lett íze, vagyis csak nagyon enyhén. Ez még nem lenne baj, ha megenném a csirke bőrét. De nem eszem. Így „sima” sült csirkét ettem anno.

De ma nem: ma igazán édes, még inkább csípős volt a csirke.

Hozzávalók:
½ kg csirkecomb (most combból csináltam, aminek leszedtem a bőrét)

A páchoz:

1 dl méz
½ dl olaj
2 kk. csípős paprikakrém
2 kk. vörösborecet
Só

A páchoz valókat egy tálba tettem, majd botmixerrel jól összedolgoztam. Ez a mennyiség elég kiadós, csak a felét használtam fel. A másik fele jó lesz legközelebb.

A pácot, vagyis krémet, mert inkább krém állagú a dolog, a husira kentem, mindkét oldalára. Majd egy éjszakára betettem a hűtőbe.

Ma elővettem, majd míg a sütő melegedett, a husi is szobahőmérsékletűvé vált. Egy tepsibe tettem őket, majd lefedtem alufóliával.

200 fokos sütőben, alufólia alatt 20 percig sütöttem, majd levettem róla az alufóliát, és kicsit megpirítottam a husit. Ez kábé 8-10 percet jelentett még.

Mivel méz is van a pácban, vigyázni kell vele, mert hamar megég, és akkor keserű lesz.

Köretnek borsos rizst készítettem, ami annyiban különbözik a hagyományostól, hogy még a vízben jól megborsoztam. Nagyon finom így. Én nem vagyok kifejezettem rizs-párti, de ez tényleg nem rossz.