2008. március 30., vasárnap

Epres desszert

Kaptam egy kosárka epret a Mamámtól, vette a piacon. Aztán elhozta nekem, hogy csináljak belőle valamit.

De sajnos időhiány miatt – ugyanis elloptak tőlünk ma egy órát, ami így utólag eléggé hiányzik – nem voltam valami kreatív. Siettem dolgozni. De az epret nem lehet olyan sokáig tárolni, úgyhogy a következő lett belőle:


Hozzávalók:

1 tálca eper, kb. 30 dkg lehetett
1 zacskó tejszínhabpor
1,5 dl tej
1 zacskó vaníliáscukor


A tejszínhabport a tejjel és a vaníliáscukorral a csomómentesre kevertem, majd robotgéppel felvertem.

Az epret megmostam, leszedtem a kis zöld szárait, majd négybe vágtam. Aztán, mivel túl nagynak találtam őket, még azokat is félbe vágtam.

Fogtam 4 szép talpas poharat, az aljukra kevés tejszínhabot raktam, majd epret tettem rá. Aztán a tetejére szintén tejszínhabot tettem. Így réteges lett, mutatós.

2008. március 29., szombat

Sonkás-szalonnás leveles tészta


Ez egy nagyon egyszerű sós sütemény, mégis nagy sikert lehet vele aratni.

Recept keresztanyámtól van.


Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
1 tojás
1 csomag bacon szalonna

Elkészítés:


A leveles tésztát kinyújtottam, jó vékonyra, majd a felvert tojással megkentem a tésztát. A szalonnát csíkokra vágom, egy szeletet három részbe. Ráfektetem a tésztára, úgy, hogy mindkét oldalon pár mm tészta még legyen mellette. Elvágom, összetekerem, majd csavarok rajta egyet-kettőt, akkor nem nyílik majd szét. Meg jobban is néz ki.

A tetejét is megkenem tojással, így szép pirosra sül majd. Akár sajttal is meg lehet szórni, csak elég vékonyak a csíkok, így elég nehéz. Vagy szezámmaggal.


180 fokos sütőben, 8-10 perc elég neki. Én addig szoktam sütni, míg pirosra nem sül.

Lehet tölteni sonkával, sajttal, szinte bármivel.

2008. március 27., csütörtök

Paradicsomos farfalle

Ezt a receptet az egyik újságból néztem ki, nagyon megtetszett. Mint kiderült, finom is.

Hozzávalók:












fél liter paradicsomszósz
4 dl víz
fokhagyma

oregánó
feketebors
30 dkg farfalle
bazsalikom
sajt

A paradicsomszót beleöntöttem egy lábosba, amibe majd a tészta is bele fog férni. Majd felöntöttem vízzel.
A szószom, ami itthon volt, már tartalmazott fűszereket, például petrezselymet, sót, borsot, szóval nagyon jó kiindulási alap volt. Azért fűszereztem, elég fűszeres is lett. De hát olasz kaja lenne vagy mi...
Beleteszem a fűszereket: fokhagyma, petrezselyem, oregánó, feketebors, só - minden ízlés szerint.
Felforraltam, majd beleöntöttem a tésztát. Jó hígnak kell lennie a paradicsomszósznak, különben nem fő meg benne a tészta rendesen.
Folyamatosan kevergetjük, mert könnyen leég az alja. Vagy ha nem is ég le, de kesernyés íze lesz tőle az ételnek. Szóval tessék vigyázni.
Ha megfőtt a tészta, sajtot reszelünk a tetejére.

Finom, de elég fűszeres étel.

Tesómnak ízlett, bár ő tészta-párti, minden formában és minden mennyiségben megeszi. Ebből sem maradt semennyi.

Orosz hússaláta

Főztem ám, tegnap is meg ma is, csak egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm írogatni. De lássuk, mit alkottam.

A receptet a Nagynénémtől tanultam, ő szokta csinálni. Csak ritkán járunk hozzá, meg hát ugye nem mindig ugyanazt főz. Így meg kellett tanulnom nekem is, mert az egész család nagyon szereti, és kérték.

Fotó sajnos nincs, mert ez az étel nem valam fotogén, és akkor még nem kértem tanácsot, hogyan is kéne lefotózni, amikor még volt belőle. Most tanácsom van, csak fotóalanyom meg nincs.


Hozzávalók:

krumpli
főtt husi
tojás
savanyú uborka

Az öntethez:

tejföl
majonéz
mustár

fehérbors


Azért nem írtam mennyiséget, mert igazából nem tudom. Van, aki sok krumplival szereti (én), van, aki sok husival (Apa), van, aki a tojást favorizálja (Anya), és van, akinek az a lényeg, hogy sok legyen (Tesóm). Kinek hogy ízlik, ki kell próbálni.

Meg a mérettel is nézetkülönbségeink vannak, ki apróra vágva szereti (én), ki nagyobb darabokra (mindenki más.) Mivel most én voltam a szakács, így apró lett.

Elkészítés:
A krumplit sós vízben, héjában megfőzöm. Megpucolom, majd felkockázom.
A husit levesben szoktuk főzni, mert akkor finom íze van. Vagyis a leveshúsból szoktuk általábban készíteni, aminek én nem annyira örülök, mert szeretem. Tormával a legjobb. De lehet sült husit is belerakni, vagy épp, ami otthon van. Én most rántott husiból készítettem, épp az volt. Falatnyi darabokra vágtam.
A tojást szintén megfőztem, megpucoltam és szintén felkockáztam.
A savanyú uborkát szintén apró darabokra vágtam.


Az öntethez másfél nagydoboz tejfölt használtam, ebbe tettem egy majonézt, mustárt, sót és fehérborsot, ízlés szerint. Fehérborsot használtam, azzal bátrabban lehet dolgozni, meg salátába jobban illik szerintem, nincs annyira erőteljes íze.

Minden egy jó nagy tálba öntöttem, jól összekevertem, majd rá a tejfölös öntet. Szintén jól összekevertem, majd két-három órán át őrködtem a hűtő előtt, nehogy idő előtt megegyék nekem. De tovább nem bírtam a támadásokat, be kellett adnom a derekam. Jól bevacsoráztak belőle, nem is maradt belőle.

2008. március 21., péntek

Lekváros muffin

Na akkor lássuk a titkot.

Recept:

20 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg puha vaj
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
3 ek. tejföl
Lekvár (nálam sárgabaracklekvár)


Előmelegítem 180 fokra a sütőt. Nekem ez az első, mert kábé tíz perc kell a sütőnek ehhez a hőfokhoz, az alatt pedig kész a tészta.


Elkészítés:
A tojást, a cukrot, vaníliás cukrot összekeverem egy tálban, majd hozzáadom a vajat és a tejfölt. Végül mehet bele a sütőporral elkevert liszt.


A muffinsütőbe papírkákat helyezek, majd belekanalazom a tésztát.
15 percre a sütőbe helyezem őket, a 15 perc lejárta után kiveszem őket.


Most jön a csavar. A lekvárt tortadíszítőbe tettem, majd a még nem teljesen megsült tésztába nyomtam. Lehet bátran, mert a tészta alja már megsült, így nem fog kifolyni belőle.
Miután megtöltöttem a lekvárral, még 10 percre visszateszem a sütőbe, és készre sütöm.


Az eredmény nagyon tetszett, nézzétek csak:


Arról, hogy lekvár van benne, csak a tetején lévő kis lyuk árulkodik.

De ha egy kanálnyi tésztát meghagyok, és a lekváros lyuk tetejére kenem, akkor el lehet rejteni, hogy van benne töltelék.


Ezt majd legközelebb próbálom ki.

Remélem, hasznát veszitek az ötletnek, én hálás vagyok érte.

Tavasz...állítólag

Igen, ma van a csillagászati tavasz első napja.

A naptár szerint tavasz van, a napsütés is erre utal, de a hőmérő higanyszála jócskán alatta marad az elvárhatónak. Szerintem.

Ilyenkor már az epres sütit szoktam tervezgetni, kirándulni szoktunk a tóhoz, ilyenek.

Most csak a lekváros süti marad. De nem is baj, ugyanis kaptam egy tippet.

Régi problémám a lekváros muffinnal, hogy a lekvár mindig leül a papír aljára. Ez nem néz ki jól, meg macerás kiszedni a lekvárt a papír aljáról. De kaptam egy tippet, hogy hogyan kéne. Lehet, hogy valaki már évek óta így csinálja, annak most nem mondok újat, de nekem új a dolog, és remélem, sikeres lesz.

Este jön a recept, most irány a konyha.

2008. március 19., szerda

Kedd

Tudom, hogy ma szerda van, de ez most a tegnapról fog szólni. Tegnap ugyanis Barátnőmnél főztünk. Míg el nem romlott a tűzhely.

De a helyzet ennél bonyolultabb.

A menü a nálam is megtalálható szezámmagos, édes-csípős csirke lett volna. Vagyis nem volna, mert tényleg elkészült. Csak a körettel akadtak gondjaink. :)


A husit gond nélkül elkészítettem, fincsi is lett - kóstolgatták szorgosan.

Aztán feltettünk némi vizet forrni, ugyanis pirított tésztát gondoltam köretnek.
De a víz nem akart felforrni...Már egy órája "forraltuk", amikor rájöttünk, hogy a tűzhellyel gondok vannak... Nem melegített megfelelően, mondhatni sehogy. Langyos volt a lap, de a tenyerünket rajta tudtuk tartani. Mármint nem mindannyian, csak a Keményebbek :)

Megoldás kellett: de nem estünk kétségbe, Barátnőm fejéből pattant ki a megoldás: sült krumpli.
Mélyhűtős, fagyasztott. Még jó, hogy olajsütő is van a világon.



Nem épp a leg hozzáillőbb köret, de nagyon finom lett. Közrejátszott az is, hogy mindannyian éhesek voltunk. Talán ennek köszönhető, hogy minden elfogyott az utolsó szemig.

2008. március 17., hétfő

Kávés kuglóf

Nem nagyon értek egyet a névvel, de ha így hívják, hát így hívják.
Ennek a sütinek ugyanis csak a neve kávés, az íze nem, ennek ellenére nagyon finom. Puha és omlós sütemény.

Az elkészítése is viszonylag egyszerű, bár nálam eléggé beleragadt a formába. De én tehetek róla, valószínüleg nem vajaztam ki elég alaposan a sütőformát.
De megoldottam: levágtam a tetejét, aztán megfordítottam, a teteje lett az alja. Ez azért volt megvalósítható, mert koszorúformában sütöttem, nem kuglófformában. Így senkinek nem tűnt fel a hiba.

Lássuk a receptet.

Hozzávalók:













12.5 dkg puha vaj
25 dkg cukor
6 tojás
12,5 dkg darált mandula (ezt én kihagytam)
1 tk. fahéj
1/4 tk. őrölt szegfűszeg
1/8 l presszókávé
4 cl kávélikőr (én ez helyett is kávét használtam)
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor



Elkészítés:

1. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem.
2. A vajat a cukorral habosra vertem. Belekevertem a tojások sárgáit, a fahéjat, a szegfűszeget és a kávét. Majd mehet bele a sütőporral elkevert liszt.
3. A tésztát a kivajazott - kilisztezett formába öntjük.

160 fokon, kábé egy órát sütöttem. Tűpróbával ellenőrizzük.

Már említettem, hogy kuglófformába kellett volna sütni, de én a kuglófszeletet túl nagynak tartom, ezért koszorúformába öntöttem. Így nemcsak kiadósabb, de jobb érzés is, amikor a harmadik szeletet fogják és majszolják el belőle. Meg ha elrontja az ember a kivajazást...

A szegfűszeg és a fahéj miatt szerintem kicsit karácsony-íze van a sütinek. Ezeket a fűszereket (szegfűszeg, fehéj) én a Karácsonyhoz kötöm, innen a kapcsolat.

De nemcsak nekem, hanem Barátnőmnek is ez a véleménye. Mézeskalács-ízű, mondta ő.

Azért jót falatoztunk belőle, illett a pezsgőhöz.

Keksztekercs

Ez a Tesóm kedvenc édessége. Most is az ő kedvéért készítettem. Meg mert hétvége volt, és hétvégén sütünk. Ez alapszabály.
A recept a Nagymamámtól van, Vele és Nála csináltam először, sok-sok évvel ezelőtt...

Hozzávalók:















5 dkg kókuszreszelék
25 dkg darált háztartási keksz
5 dkg kakaópor
13 dkg porcukor
kis tej

Töltelék:
fél kocka Rama margarin
8 dkg porcukor
1 csomag vaniliás cukor

A száraz hozzávalókat egy tálba öntöttem és jó alaposan összekevertem. Ezután, az egyszerűség kedvéért, a robotgép tésztagyúró részével összekevertem a tejjel úgy, hogy a tejet folyamatosan adagoltam, míg megfelelő állagú nem lett.
A megfelelő állag: hát, nem is kemény, nem is puha. Ezt így nehéz meghatározni. Jól formázható legyen, mert ki kell nyújtani.
A nyújtást sütőpapíron célszerű végezni. A sütőpapírt beszórtam kókuszreszelékkel, rátettem a "tésztát", majd sodrófával kinyújtottam, kábé fél centi vastagra. Egy nagy téglalapot formáztam belőle.
Ezután a vajat a cukorral és a vaniliás cukorral alaposan, robotgéppel összekevertem, és a krémet rákentem a csokis alapra.
Én hosszába tekertem, így kábé 35-40 centi hosszú lett. Sütőpapírral együtt tekerjük, óvatosan, mert törik.

3 darabba vágtam, majd sütőpapírba csomagoltam.
Jó másfél órára a mélyhűtőbe tettem, hogy jól megkössön. Utána könnyebb szeletelni.
Fél centi széles szeletekre vágtam belőle, jó sok lett így.

2008. március 16., vasárnap

medvehagyma

Igen, végre eljutottam az erdőbe, és szedtem néhány csokorral.

Aztán gyorsan salátát készítettem belőle, kétfélét is. Íme:


Kínai kel saláta medvehagymával

Hozzávalók:











1 nagy fej kínai kel
egy csokor medvehagyma
1 nagy pohár tejföl
2 zacskó kapros salátaöntet-por

Elkészítés:
Fogtam a kínai kelt, leveleire bontottam, a torzsáját kivágtam, majd megmostam a leveleit. Konyharuhára tettem őket, kicsit felitattam róluk a vizet. Csíkokra vágtam.
Ezután fogtam egy csokor medvehagymát, szinntén megmostam és csíkokra vágtam. Ízlés szerinti mennyiséget tehetünk bele, de vigyázzunk, mert elég intenzív íze van.
A salátaöntetet bolti variációból készítettem, ugyanis vettem két zacskó kapros salátaöntetet, azt összekevertem eg nagy pohár tejföllel, majd ráöntöttem a salátára. Jól összekevertem, lefóliáztam, majd irány a hűtő.

Ebben kevéssé érződik a hagyma íze, ellentétben a másikkal.



Medvehagyma-saláta

Hozzávalók:

medvehagyma
víz
cukor
ecet


A medvehagymát lemostam, majd csíkokra vágtam.
A többi hozzávalóból salátalevet készítettem, mindenki olyanra csinálja, amilyenre szereti. Majd a medvehagymát belekevertem a salátalébe, lefóliáztam és betettem a másik mellé a hűtőbe.

Mindketten egy éjszakát a hűtőben töltöttek, és mára nagyon finomak lettek. El is fogyott mindkettő, hírmondó sem maradt belőlük.

2008. március 12., szerda

Szezámmagos, édes-csípős csirke

Ez a kedvenc kínai ételem, mondhatni az egyetlen, amit szeretek – eddig. De szívesen próbálkozok, már ötletem is van, mit fogok kipróbálni. De erről később, most lássuk ezt az ételt.


Az eredeti recept KicsiVútól van, onnan vettük. Merthogy ennek története van.

Kábé három hete találtam a receptet, aztán ki

találtam, hogy meg kéne főzni – de bevallom, egyedül nem mertem volna nekiállni, így tudtam, kihez forduljak.

Főzzünk nálam – gondoltam. De beleköptek a levesembe, azon a napon elfoglalták a konyhát itthon, szerelés céljából – vagyis csak azt hittem.

De addigra már kedves barátom felajánlotta a saját konyháját: Főzzünk nála. Végül szép napot töltöttünk együtt, főzőcskével, fincsi ebéddel, sétával meg mindenfélével.

Aztán ma rászántam magam, hogy egyedül elkészítsem.


Akkor lássuk:

szezámmag
6 db. csirkecomb, kicsontozva és apró darabokra vágva (azért comb és nem mell, mert a csirkemell a Családnak „túl száraz”)
Fehérbors

Olaj
Fehérborecet
Kis cukor

A szezámmagot megpirítottam a serpenyőben. Tessék vigyázni, nagyon hamar barnul!
A többi hozzávalóból pácot készítek, majd ebbe forgatom a husit és félreteszem pácolódni.

Bunda:

fél csésze liszt
fél csésze étkezési keményítő
1 tojás
2 ek. olaj

kis víz

A hozzávalókat összekeverem, annyi vízzel, hogy csomómentes legyen.
A husit beleteszem, jól átforgatom, hogy mindenhol befedje a tészta.

Forró olajon kisütöm, majd kiveszem a serpenyőből egy tálba és félreteszem.

Édes-csípős máz:

2 ek. méz
1 ek. ketchup
1 ek. cukor
fehérborecet
1 tk. Erős Pista
szójaszósz


Minden hozzávalót beleöntök a serpenyőbe, majd jól összekeverem. Pár percig hagyom, hogy jól összeforrjon, majd beleöntöm a husit és alaposan átforgatom –úgy, hogy mindenhol érje a máz.

Végül rászórom a pirított szezámmagot.

Én tésztát főztem hozzá, legutóbb is úgy ettük, és hű akartam maradni a recepthez.
Spagettitésztát főztem sós vízben, majd leszűrtem.

Míg ott állt és várta sorsát, egy serpenyőbe öntöttem egy csésze vizet, kis fehérborecetet, kis szójaszószt és 1 ek. cukrot, jól összekevertem és beleöntöttem a tésztát. Megint kevergetés, kb. 10 percig, és kész is.


Nagyon jó lett – ez Anya véleménye. A többiek még nincsenek itthon, de hozzájuk nem fűzök nagy reményt. Kicsit háklisak, nem esznek meg „akármit”. Hát úgy kell nekik.

2008. március 11., kedd

Cukorborsós-kapros husi

Igazából csalóka a cím, mert ebben az ételben nincsen husi. Vagyis általában van, de most nincs.

Legutóbb, mikor ezt az ételt készítettem, megfordult a fejemben, hogy husi nélkül is finom lenne, csak nem tudtam, mikor is fogom kipróbálni. Hát az a nap ma jött el.

Na lássuk.

Hozzávalók (a husis verzióhoz):



csirkemell vagy pulykamell
olaj
cukorborsó
1 marék apróra vágott kapor
ételízesítő (Vegeta)
1 nagy doboz tejföl

1 ek. liszt
reszelt Trappista sajt


Elkészítés:
1. a csirkemellet felkockázom apró, falatnyi darabokra, majd egy serpenyőben, kevéske olajon megsütöm. Vegetával ízesítem, de legutóbb tettem bele kevés borsot, ami csak javított az ízén.
2. Ha megsült a husi, kiveszem egy tálba és félreteszem. Fontos, hogy valamennyi olaj maradjon a serpenyőben, ugyanis a borsót ezen párolom meg.
3. Ha a borsó puha, beleszórom a kaprot, és pár percig együtt hagyom őket.
4. Ha már jók, visszateszem a husit, és megint pár percre összezárom őket, hogy átvegyék egymás ízét.
5. A tejfölbe belekeverem a lisztet, és pici sót, majd ráöntöm a husira. Én sok tejföllel szeretem, ezért a nagyobb kiszerelést ajánlom, de lehet kevesebbel is.
6. Ismét pár perc, hogy kicsit elkezdjen sűrűsödni a tejföl, vagyis most már nevezhetnénk mártásnak, és kész is.

Mi sós vízben kifőzött tésztával szoktuk enni, leggyakrabban Farfalle típusúval (otthoni használatban nyakkendőtészta), így még szép is. :)
A tetejére sajtot szórunk, ami szépen-gusztusosan ráolvad a tetejére.


A mai vacsorámban nem volt husi, így vegakaja lett belőle. Ez úgy készült, hogy a husis részt kihagytam a receptből - ki gondolta volna.
A cukorborsós-kapros-tejfölös dologba belekevertem a tésztát, és jól átmelegítettem, lévén a tészta maradék, amit a hűtőből vettem elő.
Így is finom, de azért husival az igazi.

2008. március 9., vasárnap

citromos süti

Régóta foglaloztatott ennek a sütinek a gondolata, mármint hogy elkészítsem-e. De ma úgy döntöttem, uccu neki, ha nem ízlik a családnak, hát az ő bajuk... De nem így történt :)

A recept kedvenc süteményeskönyvemből való, legtöbbször onnan szerzek ihletet.
Na lássuk.

Hozzávalók:














2 citrom
15 dkg vaj
6 tojás
20 dkg cukor
1 csomag vaniliás cukor

15 dkg liszt
10 dkg étkezési keményítő
1 csomag sütőpor

0. A citrom héját lereszeljük, a levét kifacsarjuk és félretesszük. Aki citromosabban szeretné, az használjon több citromot, bátran, mert kettőtől még csak savanykás íze sem nagyon lett, pedig a citromíz lett volna benne a lényeg.
1. A tojásokat szétválasztottam, majd a fehérjéket kemény habbá vertem.
2. A tojássárgákat a cukorral, a vaniliáscukorral, a sóval felvertem, majd hozzáadtam az olvasztott vajat.
3. Egy tálban összekevertem a lisztet, a keményítőt és a sütőport, majd hozzáadtam az eddigiekhez.
4. A citromlevet hozzáadom a tésztához, majd a fehérjét is óvatosan, nehogy összetörjön, szintén a tésztába keverem. Így kész is a tészta.
5. Kivajazott-kilisztezett tepsiben sütjük, 200 fokon 25 percig.
Javaslom a sütőpapírral való bélelést, ugyanis akkor nem ragad le. És a mosogatást is megkönnyíti.

Díszítésnek lehet rá citrommázat készíteni, én most ezt kihagytam, de legközelebb majd teszek rá azt is.

első

jaj de jó, végre kész a blogom :D

Nehéz volt, meg kellett némi bíztatás, de most elkezdem. Remélem, tetszeni fog azoknak, akik majd olvassák!