Ez a kedvenc kínai ételem, mondhatni az egyetlen, amit szeretek – eddig. De szívesen próbálkozok, már ötletem is van, mit fogok kipróbálni. De erről később, most lássuk ezt az ételt.
Az eredeti recept KicsiVútól van, onnan vettük. Merthogy ennek története van.
Kábé három hete találtam a receptet, aztán ki
találtam, hogy meg kéne főzni – de bevallom, egyedül nem mertem volna nekiállni, így tudtam, kihez forduljak.
Főzzünk nálam – gondoltam. De beleköptek a levesembe, azon a napon elfoglalták a konyhát itthon, szerelés céljából – vagyis csak azt hittem.
De addigra már kedves barátom felajánlotta a saját konyháját: Főzzünk nála. Végül szép napot töltöttünk együtt, főzőcskével, fincsi ebéddel, sétával meg mindenfélével.
Aztán ma rászántam magam, hogy egyedül elkészítsem.
Akkor lássuk:
szezámmag
6 db. csirkecomb, kicsontozva és apró darabokra vágva (azért comb és nem mell, mert a csirkemell a Családnak „túl száraz”)
Fehérbors
Só
Olaj
Fehérborecet
Kis cukor
A szezámmagot megpirítottam a serpenyőben. Tessék vigyázni, nagyon hamar barnul!
A többi hozzávalóból pácot készítek, majd ebbe forgatom a husit és félreteszem pácolódni.
Bunda:
fél csésze liszt
fél csésze étkezési keményítő
1 tojás
2 ek. olaj
Só
kis víz
A hozzávalókat összekeverem, annyi vízzel, hogy csomómentes legyen.
A husit beleteszem, jól átforgatom, hogy mindenhol befedje a tészta.
Forró olajon kisütöm, majd kiveszem a serpenyőből egy tálba és félreteszem.
Édes-csípős máz:
2 ek. méz
1 ek. ketchup
1 ek. cukor
fehérborecet
1 tk. Erős Pista
szójaszósz
Minden hozzávalót beleöntök a serpenyőbe, majd jól összekeverem. Pár percig hagyom, hogy jól összeforrjon, majd beleöntöm a husit és alaposan átforgatom –úgy, hogy mindenhol érje a máz.
Végül rászórom a pirított szezámmagot.
Én tésztát főztem hozzá, legutóbb is úgy ettük, és hű akartam maradni a recepthez.
Spagettitésztát főztem sós vízben, majd leszűrtem.
Míg ott állt és várta sorsát, egy serpenyőbe öntöttem egy csésze vizet, kis fehérborecetet, kis szójaszószt és 1 ek. cukrot, jól összekevertem és beleöntöttem a tésztát. Megint kevergetés, kb. 10 percig, és kész is.
Nagyon jó lett – ez Anya véleménye. A többiek még nincsenek itthon, de hozzájuk nem fűzök nagy reményt. Kicsit háklisak, nem esznek meg „akármit”. Hát úgy kell nekik.